Hogyan működhet együtt több tucat önkormányzat és több száz különböző közfeladatot ellátó szervezet egy gyorsan növekvő, több millió lakosú metropolisztérségben? Phoenix példája az európaitól jelentősen eltérő választ ad a város és környéke közötti együttműködés kérdésére.
A Magyar Urbanisztikai Társaság „Város és környéke” előadássorozatának második alkalmán Tóth Bálint és Dr. Kocsis János Balázs, a MUT alelnöke mutatták be Phoenix és tágabb várostérségének fejlődését, közigazgatási rendszerét és a térségi együttműködés sajátos amerikai modelljét.
A központi kérdés az volt, hogyan képes egy rendkívül gyorsan növekvő, nagy kiterjedésű és intézményileg erősen fragmentált metropolisztérség összehangolni a települési, közlekedési és infrastrukturális fejlesztéseket.
Az európaitól eltérő önkormányzati rendszer
Az Egyesült Államok területi igazgatása alapvetően eltér az európai és különösen a magyar rendszertől. A helyi közigazgatás szabályozása elsősorban a tagállamok feladata: ezek határozzák meg, milyen helyi önkormányzati formák működhetnek a területükön és milyen jogosítványokkal rendelkezhetnek.
Az önkormányzati jogállással rendelkező, úgynevezett „bejegyzett” területek – incorporated areas – saját választott testülettel, adóztatási és rendeletalkotási joggal rendelkeznek. A városhatárokon kívüli, jogi személyiséggel nem rendelkező unincorporated areas esetében viszont a megye gyakorolja az igazgatási hatásköröket.
A rendszer további fontos szereplői a speciális körzetek. Ezeket egy-egy meghatározott közfeladat – például oktatás, vízgazdálkodás, árvízvédelem, közlekedés vagy parkfenntartás – ellátására hozzák létre, és területük nem feltétlenül követi a városi vagy megyei közigazgatási határokat.
Ennek következtében ugyanazon a területen egyszerre több, egymást átfedő illetékességű szervezet is működhet.
Phoenix, a gyorsan növekvő „Völgy”
Ebben az intézményi környezetben fejlődött ki Phoenix metropolisztérsége, amelyet gyakran egyszerűen „Völgyként” említenek.
Az előadásban ismertetett 2025-ös adatok szerint a metropolisztérség lakossága megközelítette az 5,2 millió főt, éves népességnövekedése pedig elérte a 85 ezer főt. Beépült területe kelet–nyugati irányban mintegy 130, észak–déli irányban körülbelül 80 kilométerre terjed ki.
A térség növekedését történetileg több tényező segítette. A sík, könnyen parcellázható sivatagi völgy és az öntözést biztosító csatornarendszerek mellett később a háborús ipari konjunktúra, a high-tech ágazatok megjelenése, a légkondicionálás elterjedése, valamint a közlekedési infrastruktúra fejlődése is meghatározóvá vált.
Nem egyetlen központ köré szerveződő várostérség
Phoenix térsége nem klasszikus, egyetlen domináns központ köré szerveződő agglomeráció.
A „Völgyben” 29 önkormányzat működik. Phoenix mellett Mesa, Tempe, Scottsdale, Gilbert, Glendale és Chandler is jelentős, részben önálló gazdasági és szolgáltatási központ.
A metropolisztérség ezért policentrikus rendszerként működik, amelyben több, egymáshoz kapcsolódó városi központ vesz részt a térség mindennapi életének szervezésében.
Az intézményi széttagoltság mértékét jól mutatja, hogy a térségben összesen több mint ötszáz, választott testülettel rendelkező önkormányzati vagy önkormányzati jellegű szervezet működik. A városi önkormányzatok mellett több tucat iskolaszék és több mint kétszáz speciális adózási körzet található a térségben.
Egy várostérség, amelynek határait alig érzékeljük
A közigazgatási széttagoltság ellenére a fizikai városszerkezet jóval egységesebb képet mutat.
Ebben fontos szerepet játszik az egy négyzetmérföldes egységekre épülő úgynevezett mile grid, amely a városhatároktól független, összefüggő úthálózatot eredményezett.
Emiatt a településhatárok a mindennapi városi térben sokszor alig érzékelhetők: a lakosság a közigazgatási tagoltság ellenére is összefüggő várostérségként használja a Völgyet.
Együttműködés regionális önkormányzat nélkül
A térségi együttműködés egyik legfontosabb intézménye a Maricopa Association of Governments, vagyis a MAG.
A MAG nem a települések fölé rendelt regionális önkormányzat, hanem önkéntes társulás. Tagjai között települések, őslakos nemzetek és megyék találhatók.
Feladata többek között a hosszú távú tervezés, a közlekedési és infrastrukturális fejlesztések koordinációja, valamint a kutatási és előrejelzési tevékenység támogatása.
Működésének alapja nem a helyi önállóság megszüntetése, hanem a különböző szereplők közötti hálózatos együttműködés és konszenzuskeresés.
Hogyan tervezhető egy folyamatosan növekvő metropolisz?
A növekedés irányításában az önkormányzati tervezési területek és a regionális elemzési zónák is fontos szerepet játszanak.
A városok saját közigazgatási határaikon túl is kijelölhetnek olyan területeket, amelyek a jövőbeli terjeszkedés célterületeivé válhatnak. Általános tervekkel, területhasználati elképzelésekkel és az infrastruktúra előkészítésével így már azelőtt befolyásolhatják a fejlődést, hogy az adott terület ténylegesen a városhoz kerülne.
Phoenix városán belül szintén megjelenik a policentrikus gondolkodás. A várost tizenöt, egyenként hozzávetőleg százezer lakosú „szomszédsági falura” osztották, amelyek mindegyike kijelölt központtal rendelkezik.
A korábban elsősorban Phoenix belvárosára koncentráló fejlesztéspolitika mellett így egyre nagyobb szerepet kapnak a városi alközpontok is.
A fragmentáció nem feltétlenül jelenti az együttműködés hiányát
Phoenix példájának egyik legfontosabb tanulsága, hogy egy gyorsan növekvő metropolisztérség működéséhez nem feltétlenül szükséges egyetlen, erős regionális kormányzat.
A helyi önkormányzatok önállósága mellett közös tervezési eszközök, térségi koordináció és a szereplők közötti együttműködés kapcsolja össze a várostérséget.
A phoenixi modell ereje így nem a közigazgatási egységességben rejlik, hanem abban, hogy a nagyszámú önálló szereplő képes közös ügyek mentén együttműködni.
A példa egyben arra is rámutat, hogy a várostérségi kormányzásnak nem feltétlenül létezik egyetlen intézményi formája: a közigazgatási határokon túlnyúló közlekedési, infrastrukturális és területhasználati kérdések hálózatos együttműködéssel is kezelhetők.
A „Város és környéke” előadássorozat eddigi állomásai:
- rész – Dr. Brenner János: Nagyváros és környéke Németországban – közigazgatás és közös fejlesztés
- rész – Tóth Bálint és Dr. Kocsis János Balázs: Phoenix és környéke
- rész – Pogonyi Csaba: London és várostérsége
- rész – Dr. Arturo Flores: Metropolisz-térségek és területi igazgatás Mexikóban
Az eddigi előadások és kapcsolódó anyagok:
[Négy város, négy kontinens, számtalan tanulság – így alakult eddig a „Város és környéke” előadássorozat]