Hogyan lehet irányítani egy olyan várost, amelynek valódi működése messze túlnyúlik a közigazgatási határain? Hogyan lehet összehangolni a közlekedést, a lakhatást, a gazdaságfejlesztést vagy éppen a városfejlesztési beruházásokat egy több millió lakosú metropoliszban?
Ezekre a kérdésekre kereste a választ Csaba Pogonyi városgazdász, az Oxford Economics vezető közgazdásza a MUT számára tartott előadásában. A londoni példán keresztül mutatta be, hogyan alakult ki az Egyesült Királyság sajátos önkormányzati rendszere, és milyen tanulságokat hordozhat Budapest és más magyar várostérségek számára.
A város nem ott ér véget, ahol a tábla áll
London közel 9 millió lakosával Európa egyik legjelentősebb metropolisza. A város azonban nemcsak a Greater London közigazgatási területét jelenti. Naponta több mint egymillió ember ingázik a környező településekről a fővárosba dolgozni, tanulni vagy ügyeket intézni. A munkaerőpiac, a közlekedési hálózat és a lakáspiac valójában egyetlen összefüggő rendszert alkot.
Ez a helyzet a magyar szakemberek számára sem ismeretlen. Budapest és agglomerációja ma már szintén egyetlen gazdasági térségként működik, miközben a döntések továbbra is számos önálló önkormányzat között oszlanak meg.
London sem egyetlen város
A londoni kormányzási rendszer egyik érdekessége, hogy egyszerre működik helyi és nagyvárosi szinten. A várost 32 kerület és a különleges státuszú City of London alkotja, amelyek saját önkormányzatokkal rendelkeznek. Felettük működik a Greater London Authority, amelyet a londoni főpolgármester és a London Assembly irányít.
A kerületek intézik a helyi ügyeket – például a lakhatást, a szociális ellátásokat vagy a helyi utak fenntartását –, míg a főpolgármester a város egészét érintő stratégiai kérdésekkel foglalkozik, mint a közlekedés, a gazdaságfejlesztés vagy a hosszú távú várostervezés.
A közlekedés összeköti a várost
Az előadás egyik legérdekesebb példája a Transport for London (TfL) működése volt. A szervezet egy kézben fogja össze a metrót, a buszhálózatot, a villamosokat, az Overground rendszert, az Elizabeth Line-t és a kerékpáros infrastruktúra jelentős részét is.
Ennek köszönhetően London közlekedési rendszere a város egészét szolgálja, nem pedig különálló önkormányzati területek gyűjteményeként működik. Ez a fajta koordináció teszi lehetővé, hogy a metropolisz valóban egységes munkaerőpiacként tudjon működni.
Nem csak a térképen létezik a város
Az előadás többször hangsúlyozta a funkcionális várostérség fogalmát. A modern városok gazdasági és társadalmi kapcsolatai ugyanis nem igazodnak az önkormányzati határokhoz. A lakók más településen dolgoznak, máshol vásárolnak, máshol tanulnak, mint ahol élnek.
Ezért a várostervezésben egyre nagyobb jelentősége van annak, hogy ne csak a közigazgatási határokat, hanem a valós kapcsolatrendszereket is figyelembe vegyük. Budapest esetében ez különösen aktuális kérdés, hiszen a főváros és az agglomeráció mindennapi működése már ma is szorosan összefonódik.
Mit érdemes hazahozni Londonból?
A londoni példa legfontosabb tanulsága talán az, hogy a nagyvárosi problémákra nagyvárosi szintű válaszok szükségesek. A közlekedés, a lakhatás, a gazdaságfejlesztés vagy a klímaadaptáció olyan kérdések, amelyek ritkán állnak meg egy település határánál.
A siker kulcsa nem feltétlenül új közigazgatási határok rajzolása, hanem azoknak az intézményeknek és együttműködéseknek a kialakítása, amelyek képesek egy teljes várostérség érdekeit összehangolni. London története jól mutatja, hogy a városfejlesztés legalább annyira kormányzási kérdés, mint tervezési vagy finanszírozási feladat.
Az összefoglaló Csaba Pogonyi, az Oxford Economics vezető városgazdászának „How London Governs Itself – Local Government, Devolution and Metropolitan Governance in the UK” című előadása alapján készült.