Miért születik a legtöbb találmány a nagyvárosokban? Csökkentheti-e a mesterséges intelligencia a városok közötti fejlettségi különbségeket? Hogyan valósítható meg a fenntartható fejlődés úgy, hogy közben a gazdasági növekedés és a társadalmi jólét is biztosítható legyen?

Ezeket a kérdéseket járta körül a Magyar Urbanisztikai Társaság és a Budapesti Corvinus Egyetem közös, „Városok, innováció, jólét és fenntarthatóság” című szakmai rendezvénye. Az eseményen két nemzetközileg elismert kutató, Deborah Strumsky, a svédországi Jönköping International Business School közgazdaságtan-professzora és José Lobo, az Arizona State University School of Sustainability kutatója tartott előadást.

A két előadás eltérő nézőpontból, de egymást kiegészítve vizsgálta a városok jövőjét. Míg Deborah Strumsky a találmányok, a tudásteremtés és a városi koncentráció összefüggéseire helyezte a hangsúlyt, José Lobo a fenntarthatóságtudomány eredményeit, ellentmondásait és a fenntartható gazdasági fejlődés kihívásait mutatta be.

Miért a városok az innováció központjai?

Deborah Strumsky előadásának kiindulópontja az volt, hogy a technológiai fejlődés és a tartós gazdasági növekedés szorosan összekapcsolódik. Az új találmányok és technológiák növelhetik a termelékenységet, új piacokat hozhatnak létre, és hosszabb távon a társadalom működését is átalakíthatják.

A digitális kommunikáció és a távmunka elterjedésével sokan arra számítottak, hogy a földrajzi közelség jelentősége csökkenni fog. Az internet, a videókonferenciák és a mesterséges intelligencia korában elvileg egyre kevésbé szükséges, hogy az együttműködő szakemberek ugyanabban a városban dolgozzanak.

A kutatási eredmények azonban nem ezt mutatják.

Strumsky előadásában elhangzott, hogy világszerte a szabadalmaztatott találmányok mintegy 93 százaléka városi térségekhez kötődik. Az Egyesült Államokban a találmányok közel fele mindössze tíz nagyvárosi térségben koncentrálódik.

A városok tehát nem veszítettek jelentőségükből, hanem az innováció szempontjából még meghatározóbbá váltak.

Az innováció társadalmi folyamat

A kutató hangsúlyozta, hogy a magányos feltaláló képe félrevezető. A jelentős technológiai újítások többsége együttműködések, szakmai kapcsolatok és különböző tudásterületek találkozásának eredménye.

A városok különleges előnye éppen abban rejlik, hogy sokféle tudással és tapasztalattal rendelkező ember számára teremtenek lehetőséget a találkozásra.

A városi léptékhatások vizsgálata azt mutatja, hogy a népesség növekedésével az innovációs teljesítmény az arányos növekedésnél gyorsabban is emelkedhet. A nagyobb és jobban összekapcsolt városok ezért nem csupán több találmányt hoznak létre, hanem egy főre vetítve is jelentős innovációs előnyre tehetnek szert.

Strumsky arra is rámutatott, hogy a városok innovációs pozíciója rendkívül tartós. Az amerikai városok 1970-es és 2010-es évekbeli innovációs rangsorai között erős összefüggés figyelhető meg. A korábban vezető térségek jellemzően évtizedekkel később is megőrzik előnyüket.

A mesterséges intelligencia tovább erősítheti a koncentrációt

A mesterséges intelligencia új lehetőségeket kínál a tudás létrehozásában és felhasználásában, de a jelenlegi folyamatok alapján nem feltétlenül csökkenti a városok közötti különbségeket.

Strumsky bemutatta, hogy az Egyesült Államok tíz vezető nagyvárosi térsége a mesterséges intelligenciához kapcsolódó találmányok mintegy 62 százalékát adja. Ez még erősebb koncentrációt jelent, mint a találmányok egészének esetében.

A kutató különbséget tett a teljesen új technológiai áttörések, a meglévő technológiák újszerű kombinációi és a fokozatos fejlesztések között. Kiemelte, hogy a különböző tudásterületeket összekapcsoló, úgynevezett kombinatorikus innovációk különösen fontosak, mivel új megoldások és gazdasági lehetőségek létrejöttét segítik.

Ezekhez gyakran több tudományterület együttműködése szükséges, ami tovább növeli a sokszínű nagyvárosi környezet előnyeit.

A mesterséges intelligencia hosszabb távon ugyanakkor lehetőséget teremthet a kisebb és közepes méretű városok számára is. Ehhez azonban nem elegendő az új technológiai eszközök bevezetése: a vállalkozásoknak, egyetemeknek és más intézményeknek működési folyamataikat is át kell alakítaniuk.

A mesterséges intelligencia tehát önmagában nem egyenlíti ki a területi különbségeket, de tudatos alkalmazása új fejlődési lehetőségeket nyithat meg.

Fenntartható fejlődés: tudományos sikerek és társadalmi kihívások

José Lobo előadásában a fenntarthatóságtudomány elmúlt két évtizedének fejlődését és jelenlegi útkeresését mutatta be.

A kutató felidézte, hogy a fenntartható fejlődés gondolata az 1987-es Brundtland-jelentéssel került a nemzetközi figyelem középpontjába. Az Egyesült Államokban az 1999-ben megjelent Our Common Journey című akadémiai jelentés jelentős szerepet játszott abban, hogy a fenntarthatóság önálló tudományos kutatási területté váljon.

Azóta egyetemi képzések, kutatóintézetek, tudományos folyóiratok és szakmai szervezetek jöttek létre. A fenntarthatóságtudomány intézményi szempontból rövid idő alatt jelentős eredményeket ért el.

Lobo szerint azonban éppen ebben rejlik a tudományterület egyik legfontosabb ellentmondása.

Miközben a fenntarthatósággal foglalkozó kutatások száma és tudományos elismertsége folyamatosan növekedett, sokkal nehezebb bizonyítani, hogy az eredmények ténylegesen átalakították a vállalatok, az önkormányzatok és a társadalom működését.

A fenntarthatóságtudomány eredeti célja ugyanis nem csupán a világ működésének megértése volt, hanem az is, hogy a tudományos eredmények hozzájáruljanak a társadalom fenntarthatóbbá válásához.

Lehetséges-e fenntarthatóság gazdasági növekedés mellett?

Az előadás egyik központi kérdése a gazdasági fejlődés és a környezeti fenntarthatóság kapcsolata volt.

Lobo szerint a fenntarthatóságot sokan a gazdasági növekedés korlátozásával azonosítják. Ez azonban jelentős társadalmi és politikai ellenállást válthat ki, különösen azokban a térségekben, ahol a gazdasági fejlődés továbbra is alapvető feltétele az életszínvonal emelkedésének.

A kutató hangsúlyozta, hogy a fenntartható fejlődés fogalmából nem szabad megfeledkezni magáról a fejlődésről.

Míg egyes gazdagabb országokban reális társadalmi vita tárgya lehet a fogyasztás mérséklése, addig számos fejlődő ország nagyvárosaiban a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés és a szegénység csökkentése továbbra is elsődleges feladat.

A fenntarthatósági célokat ezért úgy kell megfogalmazni, hogy azok a gazdasági fejlődéssel és a társadalmi jólét növelésével is összeegyeztethetők legyenek.

Az energiaátmenet társadalmi és infrastrukturális kérdés is

José Lobo az amerikai energiapiac átalakulásának példáján keresztül mutatta be, milyen váratlan következményekkel járhat a technológiai fejlődés.

A hidraulikus rétegrepesztés, vagyis a fracking elterjedése jelentősen megnövelte az Egyesült Államok hozzáférhető olaj- és földgázkészleteit. Ez alapvetően megváltoztatta azokat a korábbi várakozásokat, amelyek a fosszilis energiahordozók fokozatos kimerülésére épültek.

A kutató arra is felhívta a figyelmet, hogy a városi energiarendszerek dekarbonizációja nem oldható meg kizárólag új energiatermelési technológiák alkalmazásával. A villamosenergia-hálózatok korszerűsítése és átalakítása jelentős beruházásokat igényel, amelyek finanszírozási és társadalmi kérdéseket is felvetnek.

Hasonlóan fontos a fenntarthatósági átmenet társadalmi következményeinek kezelése.

A változások ugyanis nem minden társadalmi csoport számára járnak azonos előnyökkel. Egy környezeti szempontból kedvező intézkedés például veszélyeztetheti azok megélhetését, akik a fosszilis energiahordozók kitermeléséből élnek.

A fenntartható átmenet megvalósításához ezért azt is vizsgálni kell, hogyan oszlanak meg a költségek és az előnyök, illetve milyen eszközökkel lehet támogatni a változások által hátrányosan érintett csoportokat.

A városokban dőlhet el a fenntartható fejlődés jövője

José Lobo előadásának végén visszatért a városok szerepéhez.

Mivel a világ népességének többsége városi térségekben él, a fenntarthatósági célok megvalósítása és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás is nagyrészt a városokban történik majd.

A kutató szerint a következő évek egyik legfontosabb feladata olyan megoldások azonosítása, amelyek egyszerre támogatják a gazdasági fejlődést, a környezeti fenntarthatóságot és a klímaváltozással szembeni alkalmazkodóképességet.

Ebben a mesterséges intelligencia is szerepet játszhat, bár alkalmazásának lehetőségei és következményei további kutatásokat igényelnek.

Lobo a magyar szakmai és tudományos közösséghez is felhívást intézett: arra biztatta a kutatókat, várostervezőket és gyakorlati szakembereket, hogy kapcsolódjanak be a fenntarthatóságtudomány jövőjéről zajló nemzetközi párbeszédbe.

Innováció és fenntarthatóság – közös kihívások a városok jövőjében

A két előadás közös tanulsága, hogy a városok szerepe a technológiai fejlődés és a fenntarthatósági átmenet szempontjából egyaránt meghatározó.

Deborah Strumsky kutatási eredményei azt mutatták be, hogy a városi koncentráció, a személyes kapcsolatok és a különböző tudásterületek együttműködése továbbra is az innováció legfontosabb hajtóerői közé tartoznak.

José Lobo ezzel párhuzamosan arra hívta fel a figyelmet, hogy a tudományos és technológiai eredmények önmagukban nem elegendők a fenntartható fejlődés megvalósításához. A változásokhoz intézményi alkalmazkodásra, társadalmi együttműködésre, megfelelő infrastruktúrára és a gazdasági következmények figyelembevételére is szükség van.

A felvetett kérdések a magyar városok számára is fontosak. A közepes és kisebb városok innovációs lehetőségeinek erősítése, a városi infrastruktúra fenntartható átalakítása, valamint a gazdasági fejlődés és a környezeti célok összehangolása a hazai településfejlesztés meghatározó feladatai közé tartoznak.

A Magyar Urbanisztikai Társaság és a Budapesti Corvinus Egyetem közös rendezvénye újabb alkalmat teremtett arra, hogy a nemzetközi városkutatás eredményei és aktuális dilemmái a hazai urbanisztikai szakmai párbeszéd részévé váljanak.

Az előadások teljes terjedelmükben megtekinthetők a Magyar Urbanisztikai Társaság YouTube-csatornáján.

Deborah Strumsky – Innováció a nagyvárosokban

José Lobo – Fenntarthatóság és városi jólét