Az Urbanisták c. portréfilm-sorozat újabb epizódjainak bemutatására került sor a MUT nagytermében: ezúttal Koszorú Lajos és Tóth Zoltán munkásságával ismerkedhettük meg. Házigazdaként Buzna Margit köszöntötte az érdeklődőket és a címszereplő építészeket, akik a vetítést személyes jelenlétükkel is megtisztelték.
Először Koszorú Lajos életművébe nyerhettünk betekintést. A Hild- és Pro Regio díjas tervező városépítészeti kötődésének kialakulásában Meggyesi Tamás előadásait tartja meghatározónak, elmesélése szerint ezek hatására ismerte fel igazán, hogy milyen összetett és sokszínű szakterület is az urbanisztika.
Koszorú Lajos településtervezői munkásságát a VÁTI-nál kezdve először regionális területrendezési tervek készítésével foglalkozott, itteni munkája Veszprém megyéhez és Veszprém városához kötötte. Az ő nevéhez fűződő településrendezési terv tartalmazta többek között az akkoriban Magyarországon újdonságnak számító körgyűrűt, amelynek megépültével megmaradhatott Veszprém egy kompakt fejlődési pályán. Mint mondta, a hazai településhálózati folyamatokat részleteiben Borsod-Abaúj-Zemplén megye területrendezési tervének készítésekor ismerhette meg. Az itt szerzett tapasztalatok alapján készíthették el a magyar városok jövőképét, ennek kapcsán azt modellezték, milyen átalakulások várhatóak az elkövetkezendő évtizedekben a hazai városhálózatban. Kiemelkedő településtervezői munkái közé tartozik a Tisza-tó környékének rendezési terve és turizmusfejlesztési koncepciója is, amellyel egy úgyszólván a semmiből kialakult új települési-turisztikai tájalakulat hosszú távú ökológiai fenntarthatóságát sikerült biztosítani.
Koszorú Lajos köztértervezési munkáinak bemutatása kapcsán fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy milyen páratlan lehetőséghez is jutott Magyarország az elmúlt években a funkcióbővítő városközpont-rehabilitációk Európai Unió általi kiemelt támogatásával. Többek között az érdi városközpont rendezését emelte ki, amelynek során egy falusias alvóváros kaphatott korszerű infrastruktúrát és élettel teli, városias tereket, amelyek nagymértékben dinamizálták is Érd urbanizációját. Életművének legújabb szakaszából a legizgalmasabb munkának a pesti belváros tereinek megújítását tartja: most, hogy a projekt a befejezéséhez közeledik, különösen igazoltnak látja a köztér-rehabilitáció jól átgondolt sorrendjét, amelynek alapján a konfliktusosabb, forgalmasabb közterületeket a megvalósítás utolsó ütemeibe sorolták, így elkerülhető volt az újjávarázsolt terek gyors amortizálódása, s a projekt ebből következő esetleges kifulladása is.
Külföldi munkái közül a Greater Helsinki pályázatot emelte ki, amelynek célkitűzése volt, hogy 2050-re Helsinki agglomerációja legyen a legfejlettebb urbanisztikai régió a világon. Mint mondta, nagyon sok tapasztalatot szerzett a magas városépítészeti kultúrájú finnektől, akik eddigi szép eredményeik birtokában is nagyon motiváltak településeik fejlesztésében.
Koszorú Lajos emlékeztetett arra, hogy nem szabad felednünk, hogy az urbanisztika soha nem egyszemélyes projekt, kiemelte, hogy megvalósult tervei munkatársainak szakértelme nélkül nem jöhettek volna létre. Mint mondta, fontos számára, hogy az évtizedek alatt felhalmozódott tudás továbbadódhasson, így örömmel tett eleget az egyetemek felkéréseinek, ahol meghívott oktatóként és vendégelőadóként diákok százainak adhatja át tapasztalatait.
Másodikként Tóth Zoltán életművét tekinthettük át. Az idén 71 éves városépítész nosztalgiával emlékezett vissza a Műegyetemen eltöltött éveire, ahol az építészetet a szakma nagyjaitól – mások mellett Pogány Frigyestől, Major Mátétól – tanulhatta. Mint mondta, csak később, városépítési szakmérnöki oklevelének megszerzése után fordult igazán az urbanisztika felé.
Tóth Zoltán a Pécsi Tervező Vállalathoz kerülve közreműködött a város legnagyobb lakótelepének, a Siklósi Városrésznek a tervezésében. Kellemes emlékeket idézett fel ezekből az évekből, amikor is Pécsen a viszonylag enyhébb politikai légkörnek köszönhetően pezsgő kulturális élet bontakozhatott ki a művészet minden területén. Vegyes érzelmekkel viszonyult talán legjelentősebb megvalósult épületéhez, a Jankovics Tiborral közösen tervezett pécsi Apáczai Nevelési Központhoz, amiért – elméleti munkásságának kiemelése mellett – Ybl-díját is kapta. Mint mondta, e munka során szembesült azzal, hogy az épülettervezés – a projektek hosszú átfutási ideje miatt – számára kevésbé vonzó kihívás, hozzá inkább másfajta önkifejezési mód áll közelebb. Az írás és a tanítás mindig is fontosabb volt az életében, erre tankönyvszerzőként, egyetemi oktatóként számtalan lehetősége nyílt. Az egyébként olaszul kiválóan beszélő Tóth Zoltán szakmai pályafutásában meghatározó jelentőségűnek tartja szoros itáliai kapcsolatait, Cagliariban, Velencében meghívott oktatóként szerzett tapasztalatait, olaszországi tanulmányútjait.
Az 1990-es években főépítészként működve szerezte az Ybl-díj mellett talán legrangosabb elismerését, főépítészi életműdíját, amelyet a hazai főépítész társadalom ítélt oda neki.
Tóth Zoltán pécsi kötődésűként részletesen kitért az EKF fejlesztési programjára, amelyben a város felkérésére építész koordinátorként működött közre. Örömmel és büszkén mesélt a projekt kapcsán megvalósult új épületekről, kiemelve a Tudásközpontot, amelynek megépülte után a könyvtárak látogatottsága soha nem látott mértékű lett a városban, talán a vonzó épített környezetnek köszönhetően is.
Korunk aktuális városépítészeti problémáira reflektálva a konszenzusteremtés fontosságát hangsúlyozta, szerinte a regionalizmusnak és a globalizmusnak egyszerre kell érvényesülnie az urbanisztikában. A panel-rehabilitáció kérdéskörét példaként külön is megemlítve szerinte a folyamatokat jól kézben tartva még a változtathatatlannak hitt város is kellő mértékben változtatható lehet.
A közönség soraiban a vetítést követően egyhangú volt a vélekedés, hogy bár a bemutatók az életutak minden fontos állomását tartalmazzák, nagy kár, hogy a műfaj sajátosságai miatt sok mindennek ki kellett maradnia az itt szereplő urbanisták gazdag életművéből. Mint a filmkészítők elmondták, a terjedelem megválasztásakor az a szándék vezérelte őket, hogy ezek a portréfilmek a szélesebb közönség számára is bemutathatóak legyenek, így nemsokára a tévéképernyőn is viszontláthatjuk ezeket az összeállításokat.
2012. november 22.
Gurdon Balázs