A városok fejlődésén mindig jelentős nyomokat hagynak azok az újítások, amelyeket egy-egy nagyobb természeti katasztrófa tapasztalataira adott válaszként születtek meg. Vajon milyen változások, újítások fognak megjelenni városaink fejlődésében a járvány időszakában tapasztaltakból? Felgyorsít, megakaszt már meglévő folyamatokat vagy egészen új irányokat hoz a városok fejlesztésében, a városok fejlődésében? A Magyar Urbanisztikai Társaság 2020 június 18-i online eseményén Kocsis János Balázs, a MUT alelnöke, valamint Baranyai Zsolt, a HÉTFA Kutatóintézet és Elemző Központ senior városszociológusa beszélgettek. A beszélgetést moderálta: Balás Gábor, a MUT elnökségi tagja, a HÉTFA ügyvezetője.

Lakosság és város kapcsolata a járvány után

A koronavírus-járvány egyik legnagyobb hozadéka az emberek különböző rendszerektől való függetlenedési vágya lesz; olyan rendszerektől, melyeket nem tudnak befolyásolni. Fontos lesz, hogy az embernek ne legyen akkora teher hosszú ideig többedmagával együtt élni egy lakásban, teljes bezártságban. Felértékelődnek majd az autók, hiszen a lakosságnak ezután az is fontos lesz, hogy másoktól elszeparálva tudjon mozogni, legyen szó nyaralásról, rekreációról, vagy épp bevásárlásról.

Az elmúlt 150 év hasonló eseményeinek és válsághelyzeteinek egy-egy következménye rendszeresen valamilyen szinten a szuburbanizációhoz, a város elhagyásához, azok környékére való kiköltözéséhez kötődött. Ebben mindig is közrejátszott az igény a távolságtartásra, a zöldkörnyezetre, az egyéni, családi szintű függetlenedésre. Ez az attitűd az utóbbi hónapokban is megjelent, hiszen az emberek kerülték a tömegközlekedést, elkezdtek ódzkodni attól, hogy társasházban éljenek, és még sorolhatnánk. A belvárosi-városi társasházak pedig nem csak azért jelentenek problémát, mert sok ember él bennük kis területen, hanem mert ezen lakóházak környezetében jóval kevesebb a zöldterület, mint a kertvárosokban. Ezzel párhuzamosan fel is értékelődtek azok az eddig kevésbé látogatott parkok, melyek nemigen voltak rajta az emberek mentális térképén. Ebből fakadóan a Margit-sziget lezárását is egy kisebb fajta vita övezte. A budapestiek körében általános, hogyha zöldterület, akkor Margit-sziget és Normafa; más – kisebb, kevésbé frekventált – célpontok kevéssé vannak köztudatban. Fontos városfejlesztési feladat tehát – a szuburbanizáció csökkentésének érdekében – hogy a szakértők, illetve a döntéshozók a városon belül is kedvező alternatívákat biztosítsanak a lakosság számára, ha zöldterületekről van szó.

A budapestiek jórésze a városmagon kívül, és nem lakótelepeken él, emiatt kifejezetten fontos lehet az alközpontok fejlesztése. A lakosság egyre inkább nagyobb lakásokat keres, azonban ekkora méretű otthonokat városi környezetben kevesen engedhetnek meg maguknak. Igaz, a belvárosi lakások mérete változtatható, két lakás viszonylag egyszerűen egybenyitható. De mi lesz a lakótelepi lakásokkal, melyeknek összenyitása szinte lehetetlen? Mi történik a lakótelepi lakásokkal akkor, ha a nagyobb lakások felé történő lakossági igény még inkább megnövekszik?

Városkörnyéki települések felértékelődése?

A járványhelyzetben kiderült, hogy sok munkahelyre nem is szükséges minden hétköznap bejárni, hiszen a távmunka egészen jól bevált. Már a vírus előtt is volt rá példa, hogy némely, szuburbán övezetben élő családból jellemzően csak az apa járt be minden nap Budapestre dolgozni. A gyerekek helyben jártak iskolába, az anya pedig helyben vállalt munkát. Ha a távmunka a jövőben is jó alternatívának bizonyul, ezután az apának sem kell majd minden nap ingáznia. Ha a munkáltatók is rugalmasan reagálnak, ez az életmód egyre több család számára lesz elérhető.

Városfejlesztés a koronavírus-járvány után

A veszélyhelyzet egyik „újdonsága” a vásárlási idősáv volt, mely lényegesen felforgatta az emberek napirendjét. A vásárlási idősáv normál körülmények között is hasznos lehet, hiszen az idősek általában reggel, jellemzően a csúcsidőben intézik el a bevásárlást, ezzel lényegesen leterhelve a közösségi közlekedést. Egy hasonló idősáv bevezetése jó megoldás lehetne erre a problémára. 

Előfordulhat, hogy egy-egy ötlet, félig elkészült stratégia, melyet eddig a fiókban tartottak, a vírus után ismét előtérbe kerül. Elképzelhető, hogy a járvány után könnyebben véghez lehet majd vinni olyan hosszútávú fejlesztéseket, mint például a városkörnyék, az agglomeráció, valamint Budapest összekötése; a belvárosi rekreációs zöldterületek, parkocskák kialakítása; az alközpontok fejlesztése stb. Mindazonáltal a lakosság nem szereti, ha kizökkentik őket a megszokottságból, emiatt a nagyobb léptékű, sok embert érintő fejlesztéseket apránként érdemes véghez vinni, nehogy túl erős negatív visszacsatolással szembesüljünk. Előfordulhat, hogy a biciklissávok Nagykörútra való felfestése is olyan ellenreakciót vált majd ki, hogy ez a későbbiekben akár a további fejlesztéseket is megakasztja majd.

Az azonban biztos, hogy a járvány után olyan szolgáltatások kihasználtsága is jelentősen meg fog majd ugrani, melyek eddig is elérhetők voltak: gondoljunk csak például az elektronikus ügyfélkapu-hozzáférésre. Ezen szolgáltatások tökéletesek lennének arra, hogy lecsökkentsék a felesleges utazgatások számát. Továbbá a lakosság nagyrésze az elmúlt időszakban rájött, hogy nem kell bemenni a háziorvoshoz ahhoz, hogy felírassunk magunknak egy gyógyszert, hiszen a felhőn keresztül ezt is meg lehet oldani.  

100 év távlatából

Azok a fejlesztési ötletek, elképzelések, melyek az utóbbi hónapokban felvetődtek és gyökeret vertek a közvéleményben, azok olyan tervek, melyek gondolatként már ezelőtt is körülöttünk voltak: a decentralizált parkrendszer, a több zöldterület, a közösségi közlekedés fejlesztése és kapacitásbővítése évtizedes cél. Másrészről a szociális távolságtartást elősegítő intézkedések, változások nem lesznek olyan szembetűnők, hiszen ezek valaminek a hiányát fogják eredményezni: gondoljunk csak például az ügyfélszolgálatok megszűnésére.

A beszélgetés teljes egészében megtekinthető itt.

A cíkk szerzője: Tóth Bálint