Miért olyan fontosak az ellátási láncok? Milyen kapcsolatban áll egymással a GDP és az ökológiai lábnyom? Miért éri olyan sok kritika a Gross Domestic Product mérőszámot? Van a növekedésnek határa? Ha nincs, hol húzzuk meg a határt? A növekedés csak pénzben mérhető? Hasonló kérdésekre keresi a választ Mike Berners-Lee nagysikerű kötete, a Nincs B bolygó, melyről Salamin Géza, MUT-elnök vezetésével Szigeti Cecília egyetemi tanszékvezető, valamint Kocsis Tamás egyetemi docens beszélgettek a Pallas Athéné Books könyvbemutatóján.
Mike Berners-Lee, brit származású fizikus végzettségű szakember azon kívül, hogy Leicesteri egyetemen dolgozik, a Small World Consulting tanácsadócég vezetője, vezető tanácsadója is. Korábban elsősorban a karbonlábnyommal foglalkozó publikácói születtek, azonban a tavaly megjelent könyvével vált igazán ismertté.
A legközelebbi lakható bolygó 4 fényévnyire van tőlünk. Ahhoz pedig, hogy néhány embert eljuttassunk arra az égitestre, a Föld egész éves energiatermelésére lenne szükség. A könyv nem az űrutazásról szól, hanem arról, hogy becsüljük meg a bolygót, ahol élünk.
A kötet generalista, az író az olvasók szemében olyan embernek tűnhet, aki mindenhez ért, és mind tudjuk, hogy ez képtelenség. Azonban a végkifejlet, valamint a könyv tartalma – melyett a szerző pontos forrásokkal támaszt alá – szakmai szemmel teljesen helytálló, a mai világban pedig feltétlenül szükség van a hasonló generalista, interdiszciplináris látásmódra. Ez azonban sok esetben csak a kérdéseket veti fel, melyek megválaszolásához minden ízében meg kell vizsgálnunk az egyes részleteket.
A kötet több nagy kérdéskört vizsgál, melyek: az élelmiszer, a klímakörnyezet, energia, közlekedés, növekedés és mérőszámok kérdése, emberek és munka, valamint üzlet és technológia. Mindezek végén a szerző egy hollisztikus látásmódot javasol, hogy ezekben a kérdésekben megfelelően tudjunk gondolkodni. A kötet alapvetően optimista, úgy véli, hogy ezen problémákra, illetve kérdésekre van megoldás, politikailag is igyekszik semleges maradni.
A fenttarthatósági irodalom jelentős részét kiteszi a GDP kritikája, a Kovász című folyóirat pedig közölte ezen szakirodalmak legmeghatározóbb cikkeit, így ezek a magyar olvasók számára is hozzáférhetők. A GDP-t mindig is nagy viták övezték, elvetése, vagy épp megtartása állandó kérdés a szakértők, valamint a döntéshozók körében. Vizsgálatok azt mutatják, hogy a Gross Domestic Product és az ökológiai lábnyom közti korreláció meglehetősen nagy, tehát a növekvő GDP növekvő ökológiai lábnyommal jár. Nagyon érdekes kérdés, hogy ez a két tényező ketté tud-e válni: a szakértők szerint bizonyos esetekben erre van lehetőség. A könyv egyik fontos üzenete, hogy nem a GDP az egyetlen mérőszám, melyre támaszkodhatunk. Sokszor találkozunk azzal a kritikával, hogy miért számoljuk az ökológiai lábnyomot, hiszen, ha korrelál a GDP-vel, akkor voltaképp ugyanaz a kettő. Az ökológiai lábnyomra azért van szükség, mert ez az a mérőszám, mellyel képesek vagyunk határt szabni; a GDP esetében ez nem lehetséges, hiszen a növekedésnek nincsen határa.
A kötet továbbá olyan típusú növekedési dimenziókat is megjelenít, melyek szerint a növekedés nem pusztán pénzben mérhető, hanem életszemlélet-váltásban is, melyek ugyancsak növelik az életminőséget, mégsem jelenik meg a GDP-ben.
A könyv azon jól megírt ismeretterjesztő könyvek egyike, ami az átlagos műveltségű olvasó számára is érdekes, ugyanakkor a szakemberek is találhatnak benne számukra új gondolatokat. Ezért is jó, hogy a kötet bővelkedik a lábjegyzetekben, hiszen aki mélyebbre szeretné ásni magát a témában, könnyedén találhat bennük plusz információkat, mindez pedig nem vesz el a kötet olvasmányosságából.