A Magyar Urbanisztikai Társaság előző elnöke, Körmendy Imre köszönetnyilvánítását olvashatják az alábbiakban, a Társaságban eltöltött hat évéről. 

Köszönet

Hat éve, 2012 őszén elvállaltam – többek unszolására és bátorítására – a Magyar Urbanisztikai Társaság elnökségi feladatát, pontosan a jelölést erre a megtisztelő címre. Az átmeneti időre, három évre vállalt tisztség végül másodszor is rám talált. Úgy gondolom, hogy idén megérett a helyzet a Társaság vezetésében a határozott fiatalításra és személyi váltásra.

Örömmel adom át a helyet az új elnöknek, Salamin Gézának (aki az első három évben alelnök volt, s – azóta – is ellátta a MUT külképviseletét), s jó munkát, sok sikert kívánok az új vezetésnek.

Több oka van annak, hogy nem vállaltam sem az elnöki tisztséget, sem az elnökségben való munkát. Az egyik az a tény (és ez a legerősebb indok), hogy február végén, március elején születik meg 12. unokánk (a legidősebb akkortájt tölti be a tízedik évét), s mindegyiküknél elkél a nagyszülői segítség. Ebben a feladatban nem hagyhatom magára feleségemet, életem párját.

A másik: jelzett a szervezetem. Egyáltalán nincs semmi komolyabb baj, csak éppen 2017 decemberétől 2018 nyár közepéig valami mindig előkerült (tüdőgyulladások, arcüreg-gyulladás, rossz értékek a laborban, …). Tudom, hogy 67 évem nem túl sok, de mindenkinek más az útja.

A harmadik: több magam, magunk elé tűzött feladatot nem sikerült megvalósítani.

Kétségeim egy része olvasható volt a néhány éve mellékletként közölt írásban, amelynek címe: Kit képviselek én, mint a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke? Az írás az első három év letelte körüli időben született; néhány embernek megküldtem, s többen biztosítottak arról, hogy őket bizonyosan képviselem. Ez (is) erőt adott a folytatáshoz.

De talán nem is az okokkal kellene most foglalkoznom, hiszen a magam választotta cím: KÖSZÖNET.

Köszönetet mondok mindenkinek, akik – különféle módokon – segítették munkámat, munkánkat. Nagy köszönettel tartozom Alföldi György alelnökünknek, aki a gazdasági, pénzügyi dolgokat vitte dékáni megbízatásáig  és Kurankov Vjacseszlávnak, aki átvette fontos szerepét; Zábránszkyné Pap Klárának, aki a főépítészekkel való kapcsolattartáson túl mindannyiunk munkáját segítette kérdéseivel, sürgetésével, javításaival, pontosságával és kiváló memóriájával; a Tudásközpont két vezetőjének: Ongjerth Richárdnak és Szkordilisz Flórának, aztán Kocsis János Balázs alelnökünknek tudományos és szervező aktivitásáért, szellemi teljesítményéért. Továbbá a Győr – Moson – Sopron megyei területi csoport munkájáért Keresztes Sándornak és Jóna Lászlónak, a Veszprém megyei főépítésznek, Fabacsovics Zoltánnak – a városi séták rendezéséért, a Csongrád megyei Urbanisztikai Egyesület vezetőjének (és a MUT tagjának), Kiss Lajosnak; a Falutagozatot vivő Ónodi Gábornak, a Környezetesztétikai tagozatot szervező Kocsis Attilának, az Örökségvédelmi Tagozat vezetőjének, Börcsök Gizellának, az országos urbanisztikai konferenciák szervezésében aktív Koszorú Lajosnak, …

Köszönet illeti sok-sok kollégánkat, akik minden évben első szóra vállalták, vállalják a diplomadíjra benyújtott munkák értékelését (a 30-40 diplomamunkához kb. ugyanannyi bíráló szükséges!), a tanároknak, akik tanítják az urbanisztika sokféle tudományát, szakterületét.

Köszönöm Aczél Gábor és munkatársai munkáját, hogy méltóképpen jelenhetett meg a MUT50 éve c. kötet. Zábránszkyné Pap Klára munkája e kötetben is számottevő.

Köszönöm Schneller István, Buzna Margit, Osskó Judit, Ráday Mihály, Erő Zoltán, Pákozdi Imre és Lányi András segítségét a Városligetért folyó küzdelem során: a konferenciák szervezésében és a kötet megjelenésében. Nagy munka volt, s akkor is megérte, ha a Liget beépítése tovább folyik. Nagy megtiszteltetés, hogy Götz Eszter a Magyar Építőművészet könyvismertetőjében (MÉ 2016/1. szám) példaértékűnek nevezi a folyamatot, a téma körüljárását, elemzését.

Köszönet azon a szervezetek vezetőinek, akikkel ezek alatt az évek alatt együttműködési megállapodást kötöttünk a TÖOSZ-tól a Levegő Munkacsoportig, s a Budapesti Városvédő Egyesülettől az Óvás Egyesületig, a Csongrád Megyei Urbanisztikai Egyesülettől a Tájépítészek Szövetségéig és a Greenpeace-ig, s a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózatig (akikkel Falutagozatunk építi a kapcsolatot, Ónodi Gábor vezetésével), a Regionális Tudományos Társasággal. Öröm együtt dolgozni az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságával a köztér-megújítási nívódíjtól és az ICOMOS díjak odaítélésétől a magas házak kérdéséig, valamint az MTA Településtudományi Bizottságával és az MTA Filozófiai Intézetével egy-egy konferencia vagy más rendezvény megszervezésében, a Falufejlesztési Társasággal (amelynek vezetésében Szaló Péter elnökségi tagunk az együttműködést segítő).

Az ingatlanfejlesztési szervezetnek, a FIABCI-nak is köszönettel tartozom, mert díjbizottságában mindig részt adott a MUT képviselőjének. E tisztséget korábban Tompai Géza, majd az utóbbi időben Arató György látta el felelősen. Köszönet illető őket is.

Az Europan szervezőivel (Szabó Árpád) is gyümölcsöző volt az együttműködés. E munkában Ongjerth Richárdot külön is ki kell emelni.

Köszönet mindazoknak a kollégáknak, akik a Savaria Urbanisztikai Nyári egyetem szervezésében segítenek: Meggyesi Tamásnak és Zábránszkyné Pap Klárának. E téren töretlen az együttműködés a Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesülettel. Hét éven át volt szerencsém a programot szervezni (eddig), s örömmel tudatom, hogy bárki az országból megtiszteltetésnek vette az előadásra szóló felkérést (kivéve kizáró okok esetén), s jó színvonalon teljesítette is azt.

Köszönet illeti a Miniszterelnökséget, akik a MUT 50 könyv kiadását támogatták s egy évben a Savaria megrendezését. Itt Kolossa József főosztályvezető a partnerünk és visszatérő előadónk.

A NEA támogatásával jelenhetett meg a falumegújítási jó gyakorlatok összegzése. A nemzetközi pályázatokon való részvételi lehetőséget az FM Stratégiai Főosztálya biztosította.

A nemzetközi konferenciánk megrendezéséhez a Magyar Nemzeti Bank  (PAGEO Alapítvány) nyújtott támogatást.

Örömmel tölt el, hogy tagságunk méltón megemlékezik az eltávozott kollégáinkról, hogy az emlékestekre sokan eljönnek.

A kollégák az elmúlt években láthatták, hogy az elnökség beszámolójához néhányszor csatoltam egy-egy kimutatást a magam elnöki tevékenységéről is. A támogató kollégák és családom segítsége nélkül – e hat év alatt – nem tudtam volna 17 írást közzétenni az Építészfórumon, két cikket megjelentetni a Magyar Építőművészetben, 3 írást a 4D Kertművészeti és Tájépítészeti folyóiratban, kettőt az Építész Közlöny/Műhelyben, egyet a Magyar Nemzetben, egyet a Falu Város Régióban és 20-at az Új Város c. folyóiratban. Köszönet a MUT honlapját kezelő kollégáknak, mert ott sok-sok írás, köszöntő és egyéb szösszenet is megjelent.

Kevés a szó, hogy kifejezzem köszönetemet a sok-sok segítségért, támogatásért, bizalomért és biztatásért. Remélem, hogy elnézik/elnézitek nekem, ha valakit – bár megérdemelné – nem említettem név szerint.

Sok hiányérzetünk lehet, s joggal, mert a MUT valaha sokkal nagyobb létszámmal és több lehetőséggel rendelkezett. Mégis azt ajánlom mindenkinek, hogy nézzünk elsősorban azokra az eredményekre, amit sikerült megtennünk. Ehhez idézem Viktor E. Frankl sorait (amiket a tisztújító közgyűlésen szóbeli kiegészítésemben már említettem:

„Mindig csak a mulandóság üres tarlóit nézegetjük, és nem vesszük észre azokat a tele csűröket, amelyekbe életünk termését elraktároztuk: a megtett cselekedeteket, a megalkotott műveket, a megélt szerelmeket, és a bátran, méltósággal kiállt szenvedéseket. Ez adja meg egy ember értékét, a jelen minden hasznosságán túli értékét: ez az érték a múltból vezethető le, ezért eltörölhetetlen.” (Viktor E. Frankl: … mégis mondj Igent az életre!) Talán egy szervezetre is igaz ez.

Jó munkát kívánok mindenkinek, s a Társaságnak még számos eredményes évet!

Budapest, 2018. december 12.                                                           

Körmendy Imre