Az építés – mióta az ember közösségben él és hajlékot emel magának – mindig is közügy volt. Az együttélés megkívánta az egyéni és a közösségi terek viszonyának szabályozását.  Amilyen mértékben vált komplexebbé a társadalom, annál fontosabb és összetettebb lett ennek a kapcsolatrendszernek az alakítása, és az ehhez tartozó eszközök is eszerint differenciálódtak.

A társadalmi viszonyok szabályozása ma két pillérre épül: az önkormányzatokra és az államra. Az épített környezet alakítására vonatkozó jogi kompetenciák is megoszlanak a két igazgatási rendszer között. A jogosítványokhoz tartozó szakmai hátteret az önkormányzati szférában már vagy másfél évszázada – aktuális kifejezéssel – a települési főépítészek garantálják. Az állam sokáig csak a jogszabályok megalkotásával irányította ezt a területet. A feladatok sokasága azonban egy idő után megkövetelte azok decentralizálását. Magyarországon erre az 1960-as évek végén történt először egy rövid életű kísérlet. A rendszerváltás után röviddel ismét fölmerült annak az igénye, hogy az állami irányítás közelebb kerüljön az önkormányzati szférához. Ennek kielégítésére született meg – éppen huszonöt éve – 21/1992 (XII.4.) KTM rendelet, amely létrehozta a területi – ma államinak nevezett – főépítészi rendszert.

2017 decemberében közös munka értekezletet tartottak az egykori területi főépítészek és a mai megyei állami főépítészek a Miniszterelnökség építésügyi és építészeti helyettes államtitkárság részvételével a Lechner Tudásközpontban. A rendezvényen az Országos Főépítészi Kollégium képviselői is ott voltak. Ezt a párbeszédet 2018-ban folytatni fogják, átadva egymásnak a tapasztalatokat, megbeszélve az aktuális feladatokat.

Aki többet szeretne tudni a területi-állami főépítészi rendszerről a hatvanas évektől napjainkig, a mellékelt cikkeket töltse le és olvasgassa, szakmai körökben terjessze.

Zábránszkyné Pap Klára

Forrás: http://foepiteszek.hu/huszonot-eves-az-allami-foepiteszi-rendszer