- december 23-án,
hétfőn,
9 óra 45 perckor
veszünk végső búcsút a
Farkasréti temető Makovecz Termében, és kísérjük utolsó útjára
a római katolikus egyház szertartása szerint.
A kecskeméti tervező vállalatnál töltött kezdeti éveim után 1973-ban kerültem az akkori Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium településrendezési osztályára, ahol 1978-ig dolgoztam együtt Ottlik Gáborral. Megtisztelő volt számomra, hogy bekerülhettem egy olyan szakmai közösség tagjai közé, amelynek stabil, meghatározó személyisége volt Gábor, akinek tanácsaira, segítségére mindannyian számíthattunk. Minden intézmény, vagy intézményen belüli szervezeti egység esetében vannak olyan időszakok, amikor az adott munkahely magas presztízsét az ott dolgozók szakmai tudásukkal, magatartásukkal kivívják. Ilyennek látom visszatekintve az akkori városrendezési osztályt, amelynek szakmai elismertségéhez nagy mértékben hozzájárult Ottlik Gábor felkészültsége, nyugodt, kiegyensúlyozott személyisége. Nem véletlen, hogy a legnehezebbnek tartott régió, a központi régió ügyeit vitte, ahol a szakmai hozzáértés mellett komoly diplomáciai érzék is kellett a felmerülő kérdések megnyugtató megoldásához. Az adott viszonyok között az osztályon szabad szellemiség uralkodott. A hivatali feladatok mellett jó hangulatú beszélgetéseken vitattuk meg a világ dolgait, amelynek során Gábor sokszor megcsillogtatta fanyar humorát. Olyan volt, aki keveset beszélt, de amikor megszólalt, akkor annak súlya volt, ha komoly ügyről volt szó és frappáns beszólás volt, ha könnyedebb hangra váltottunk. Ottlik Gábor halálával olyan ember távozott közülünk, akitől mind emberi tartás, mind szakmai felkészültség, mind a helyzethez illő viselkedés tekintetében példát vehetnek a mindenkori kormányok mellett dolgozó, szakmai munkát végző köztisztviselők. Olyan emberek nélkül, mint Ő volt, nem működne a világ.
dr. Tompai Géza
Budapest, 2019-12-05