Amerika az amerikaiaké, a Duna a városlakóké – foglalta össze Kolundzsija Gábor némi éllel, ám frappánsan az utóbbi évtizedek városfejlesztési szándékai ellenére nehezen csordogáló folyamat kétségbevonhatatlan irányát. Az apropót a várhatóan még idén karácsony előtt megjelenő album bemutatása szolgáltatta, amely a budapesti dunai rakpartok építését, jelentőségét, városképi szerepét mutatja be archív fotók és aktuális felvételek, valamint a hozzájuk kapcsolódó tanulmányok segítségével. A MUT Budapesti és Pest megyei Területi csoportjának elnöke közel egy évtizede, személyes érdeklődésétől vezérelve foglakozik a rakpartok ügyével – ennek eredményeit mutatja be a kötetben, vállalva, hogy mégoly alapos tanulmány is csakis pillanatfelvételt rögzíthet, hisz nem csak a hullámok haladnak rendületlenül kijelölt céljuk felé – a part is folyton változik.
A következőkben Zöldi Anna, építész-újságíró beszámolóját olvashatják.
Amerika az amerikaiaké, a Duna a városlakóké – foglalta össze Kolundzsija Gábor némi éllel, ám frappánsan az utóbbi évtizedek városfejlesztési szándékai ellenére nehezen csordogáló folyamat kétségbevonhatatlan irányát. Az apropót a várhatóan még idén karácsony előtt megjelenő album bemutatása szolgáltatta, amely a budapesti dunai rakpartok építését, jelentőségét, városképi szerepét mutatja be archív fotók és aktuális felvételek, valamint a hozzájuk kapcsolódó tanulmányok segítségével. A MUT Budapesti és Pest megyei Területi csoportjának elnöke közel egy évtizede, személyes érdeklődésétől vezérelve foglakozik a rakpartok ügyével – ennek eredményeit mutatja be a kötetben, vállalva, hogy mégoly alapos tanulmány is csakis pillanatfelvételt rögzíthet, hisz nem csak a hullámok haladnak rendületlenül kijelölt céljuk felé – a part is folyton változik.
Lassú víz azonban partot mos, – bár ez esetben kiválóan megépített, sziklaszilárd rakpartokról van szó, melynek lépcsőin illusztris és egyszeri városlakók egyaránt áhítattal üldögéltek – a sokéves fáradozás eredménye nem csak a hamarosan megjelenő albumban, hanem hivatalos intézkedésben is testet öltött: a világörökség részét képező budapesti Dunapart rakpartjai 2011-ben műemléki védettséget nyertek, ezzel megóvásuk, felújításuk legalábbis megnyugtató perspektívába került.
Nem létezett az utóbbi évtizedekben olyan városvezetés, amely ne viselte volna szívén a Dunapart ügyét, legutóbb épp idén augusztusban írt ki a főváros pályázatot a rakpartok bizonyos szakaszainak komplex megújítására. (http://epiteszforum.hu/tervpalyazat-a-duna-partok-megujitasara ) Kolundzsija Gábor kutatásai alapján két sarkalatos pontban foglalta össze a fejlesztés általa ésszerűnek tartott irányát. A megújulás alapját az teremtheti meg, ha jelenlegi gyakorlattal szemben a gépjármű-közlekedés fokozatos korlátozása révén a rakpartok gyalogos és biciklis forgalmát erősítenék. A funkciók kialakításakor pedig nincs szükség költséges és nagyszabású megoldásokra, elég ha feltaláljuk a cső végén a lyukat: a Duna maga tálcán kínálja a lehetőségeket: a belvárosi szakaszok felszabadítását a nemzetközi kikötőforgalom alól, a dunai városi közlekedést, a még mindig stabil lépcsőket, ahol továbbra is békésen üldögélhetne Budapest népe.
Ahogy a rakpartok kísérik Budapest változó panorámáját, úgy kíséri lépésről lépésre végig a budapesti dunapartok története Budapest múltját. Aki most kedvezményes „előállítási” áron előfizet a 2015 decemberében megjelenő albumra, nem csak építészettörténeti, de értékes kultúrtörténeti munkát helyezhet a karácsonyfa alá.