Edward Gleaser, harvardi professzor A város diadala című könyvéről szervezett pódiumbeszélgetést a Pallas Athéné Books. A beszélgetés moderátora Kocsis János Balázs, a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdaságföldrajz, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődés Tanszékének egyetemi docense, a Magyar Urbanisztikai Társaság alelnöke volt. Résztvevők: Egedy Tamás, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, valamint Farkas Sára, a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány kutatója, a könyv lektora.
Mi tesz sikeressé egy várost? Ha egy városnak jó polgármestere van, már az is sikert jelenthet. Ha a város kialakítása lehetővé teszi továbbá a benne élők együttműködését, az információ gyors áramlását, az egymástól való tanulást, akkor ezen folyamatok már magukkal hozhatják a városi gazdaság fejlődését, az ott élők életminőségének javulását. Ugyanakkor Edward Gleaser felhívja a figyelmet, hogy a várost igazán csak az ott élők mentális, valamint humántőkéje képes igazán sikerre vinni. A szerző – habár közgazdász – mégis kiemeli a helyi társadalom szerepét, nem száraz közgazdaságtani szöveget olvashatunk, hanem érdekes, helyi történeteket, melyeken keresztül megismerhetjük a várost, az ott élőket.
A történelem folyamán a világszintű technológiai forradalmak mindig magukkal hozták bizonyos városok bukását, valamint sikerét. A szerző szerint a siker attól is függ, hogy a városok képesek-e rácsatlakozni különböző fejlődési gócokra, valamint, hogy képes-e alkalmazkodni az intenzíven változó társadalmi, gazdasági folyamatokhoz.
Volt olyan időszak, melyben a gazdaság telepítő tényezőit – és egyben a sikert – pusztán a jó közlekedésföldrajzi helyzet, valamint a közelben található értékes ásványkincsek jelentették. Manapság azok a városok tudnak nagy lendülettel fejlődni, ahol jelen van a jó minőségű oktatás, a sokszínűség, valamint a vállalkozószellem. A történelem során is láthattuk, hogy gazdasági differenciáltsága elengedhetetlen ahhoz, hogy az egyes városok ki tudjanak lábalni a gazdasági válságokból. A hosszú távú siker egyik biztos receptje, hogyha a város olyan ágazatokkal is rendelkezik, melyek képesek átvenni a válságba került iparágak helyét.
Habár ez európai szemmel szokatlannak tűnik, Gleaser a városi lakosság csökkenése esetén a kiüresedett lakások bontása mellett teszi le a voksát. Ez biztosítja, hogy az elnéptelenedett területek szépek, komfortosak maradjanak. A szerző szerint nem tereket kell támogatni, hanem embereket: a hurrikánok által elpusztult lakások tulajdonosait nem azért kell támogatni, hogy újjáépítsék a házukat, hanem azért, hogy elköltözzenek egy biztonságosabb településre.
Sokan hinnénk, hogy a nyomornegyedeket minden esetben fel kell számolni, azonban a városok, azon belül a nyomornegyedek a felemelkedés reményét hordozzák a szegényebb lakosság számára: a szegénység kifejezetten jó is lehet, egészen addig, ameddig nem koncentrálódnak a térben. A valóság azonban azt mutatja, hogy a polarizáció igenis nagy probléma, a világ városi lakosságának harmada szlumokban és nyomornegyedekben él.
Főleg az európai városokban mindig is nagy konfliktust jelentett a műemlékvédelem és a város- valamint az ingatlanfejlesztés ellentéte. A szerző európai, egészen pontosan párizsi példával bizonyítja, hogy megfelelő tervezéssel, valamint közlekedési infrastruktúra-fejlesztéssel kiküszöbölhetők ezen problémák. Habár nem szabad figyelmen kívül hagyni a műemlékeket, időről időre érdemes lehet újra gondolni, hogy pontosan melyek is azok az épületek, melyeket műemléknek tekintünk, tekinthetünk. Nem feltétlenül fenntartható folyamat, hogy a műemlékek listája évről-évre növekszik, hiszen ez gátat szabhat a valódi városfejlődésnek.
Edward Gleaser könyve egy, a témát jól átfogó kötet, mely egyaránt beszél az olyan városi jelenségekről, mint a szuburbanizáció, vagy épp a dzsentrifikáció, de részletesen ír a felhőkarcolókról, a nyomornegyedekről, tehát minden olyan folyamatról, mely a 21. századi városok sajátja.
Tóth Bálint cikke