Az 1000 éves pannonhalmi apátság átépítéseinek legutóbbi szakasza lassan lezárul. A megújítás előkészítéséről, az átalakítást megelőző szempontfelmérésről, az épületegyüttes bencés intézményrendszerben betöltött szerepéről Szilágyi Klára építész, és két bencés szerzetes, Hortobágyi T. Cirill OSB, valamint Fehérváry Jákó OSB számolt be, a MUT Örökséggazdálkodási Tagozatának UNESCO világörökségi területeket bemutató sorozatának legutóbbi délutánján.
Szilágyi Klára előadása elsősorban az épített környezet megújítására fókuszált, bemutatva azt a szerteágazó tevékenységrendszert, amit az uniós forrásokat is felhasználó projekt lehetővé tesz. Az oktatás magas színvonaláról híres gimnázium mellett turisztikai és vendéglátó szolgáltatásokat működtetnek, az MKB Bankkal közösen borászatot tartanak fent. Az apátság arborétumából kikerülő, 1735-ből származó receptek szerint készülő gyógyászati termékek országszerte kaphatóak. Az épületek gépészetének felújításában nagy szerepet kaptak a megújuló energiára épülő berendezések.
A terület 1996-ban megkapta az UNESCO védelmét, de a szerzetesi közösség már korábban elgondolta, hogy milyen fejlesztéseket kíván elvégezni a jövőben. Ahogy Hortobágyi Cirilltől megtudhattuk, a Pannonhalma nevet értékes branddé fejlesztették, és a keresztény erkölcsöknek is megfelelő attitűddel, vállalkozói tevékenységekbe fogtak, hogy növeljék a rend anyagi függetlenségét. Bár a non-profit és for-profit tevékenységeket szigorúan elválasztották egymástól, a cél mindig a hitélettel összefüggő, spirituális és szociális tevékenységek támogatása.
Fehérváry Jákó a közösség tervezésben kapott helyéről és jelentősségéről beszélt. A benedeki regula alapján épült szerzetesi templom eredeti funkciója szerint a testvérek napi zsolozsmájának helyszíneként szolgált. Később ez a felvilágosodás következményeként kapott új funkciókkal megváltozott: a közösség nem együtt, hanem kisebb csoportokban mondta el napi imáját. Erre a helyzetre, és a rend országosan is betöltött szerepére reflektált a XIX. századi felújítás. A 1970-ben életbe lépő II. Vatikáni Zsinattal megváltozott liturgikus rendet nem követte a belső tér szerves átalakítása, a 70-es évektől átementi megoldásokkal kellett megelégedniük a testvéreknek, amire a mostani átalakítás végre megnyugtató válaszokat ad. A tervezéssel a szakrális építészetben a csehországi trappista szerzetesek új épületének megalkotásával tapasztalatot szerzett John Pawsont bízták meg. A munka során kikerült a használaton kívüli szószék, az összecsukható székek, a mozgatható oltár, a napi használók funkciójában gondolták át a teret, ami így letisztult formát kaphatott. Figyelemre méltó az emlékek megőrzésére tett erőfeszítés: a lecserélt bútorokat és ablakokat az Iparművészeti Múzeumban helyezték tartós letétbe.
A felújítás jó példa a stratégiai megújítás, a források ésszerű és megtérülő felhasználására.
További olvasnivaló a témában:
A Pannonhalmi Főapátság oldalán
A Bazilika Műhely munkájáról
John Pawson építész honlapja
szerző:
Ongjerth Dániel
ongjerth@gmail.com