„Szeretnék énekelni Néked

Folyton, ameddig itt leszek,

Szeretnék hangot adni, szépet,

Mikor lelkemhez ér kezed.”

Kedves , feledhetetlen kollegánk, példaadó teljes élete végén 90. évét épp betöltve hazatért Teremtőjéhez. A sokféle tehetséget , időt bőven mérte Neki az Úr! Egész életében ezt a gyémántot csiszolta drágakővé. Hálásak lehetünk akik együtt voltunk vele életének legalább egy darabján.

Füle Lajos 1925. április 16.-n született Cegléden. Építészmérnöki diplomát a budapesti Műszaki Egyetemen 1950-ben kapott. Nyugdíjazásáig a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben a városépítészettel foglalkozott. Tudományos kutatóként, tervezőként, szakmapolitika alakítójaként egyaránt kiváló volt, melyet számos elismeréssel jutalmaztak. 1971-ben Ybl díjat kapott sok éves színvonalas városrendezési tevékenységéért- kiemelten Tiszaújváros és Szeged rendezési terveiért.

A Magyar Urbanisztikai Társaság 1989-ben Hild János Emlékéremmel tüntette ki.  Alpár Ignácz díjjal is kitüntették.  Szeged, Békéscsaba városrendezési tervtanácsaiban hosszú éveken át tanácsaival segítette a tervezők, önkormányzatok munkáját. Nyugdíjba vonulása után egyre inkább a lelki élet felé fordult. 13 verses kötete jelent meg, költészetét határainkon túl is nagyra értékelik. A Teremtő által alkotott világ titkaira kukorica-csuhé képein, mezei virág-szirom kompozícióin is rányitotta tekintetünket.
Őrizzük  személyes képecske ajándékait, bölcs, szeretetteljes soraival egyetemben!

„Fogy már az út,
s ha majd végéhez értem,
pihenjek el
az eszköz örömével,
ahogy a lant ,
amely elhallgat egyszer,
ahogy a toll,
melyet letesz a MESTER.”