Milyen értékek, potenciálok rejlenek egy elhagyott ipari területben? Milyen tényezők nehezítik ezek megújítását? Mi lehet a megoldás? Mások hogyan csinálják? – ezekre a kérdésre kerestük a választ a Tudásközpont égisze alatt megtartott MobEx 2013-2014: Víz és Város – Barnamezős területek témájú pódiumbeszélgetés során.
2014. június 2-án, a MUT Székházban került megrendezésre a MobEx 2013-2014: Víz és Város – Barnamezős területek elnevezésű projekt „újrajátszása”. A projekt hivatalos zárónapján, május 12-én Pozsonybana magyar előadók (Hutter Dóra és Paulovics Janka) olyan színvonalas munkákkal rukkoltak elő a nagyszabású konferencián, hogy szükségét láttuk egy hazai bemutató megrendezésének is.
Dóra munkájával már találkozhattak az elmúlt hónapokban, hiszen a MobEx-el párhuzamosan futó LandUrbia nevű konferencián (Nádasy Lászlóval együtt) is képviselte a hazánkat és a Magyar Urbanisztikai Tudásközpontot. Kutatási területe a zöldfelületi rendszer és a zöldhálózat fejlesztési lehetőségei, főként a vasúti rozsdaterületek esetében.
„Európa és a világ nagyvárosai versengenek az élhetőbb, egészségesebb, sőt az egyre zöldebb jelzőkért. Ám a komoly történelmi múlttal rendelkező városokban, a hosszú idők során kialakult városszerkezeti adottságok nehezen teszik lehetővé a különböző fejlesztéseket – legyen szó például közlekedési- vagy zöldterület gyarapítási kérdésekről.
A többnyire túlépítetté vált, és erősen mozaikos szerkezetű városainknak nagy mennyiségű tartalékterületeket jelentenek a különböző eredetű rozsdaterületek. A rendszerváltozás után a szocialista iparosítás során felduzzasztott iparterületek, az azokat kiszolgáló közmű, közüzemi és közlekedési, területek jelentős részben elvesztették eredeti funkciójukat. Napjainkra beékelődtek a városi szövetbe, nagyméretű értékes területeket foglalnak el, fontos városi kapcsolatokat szakítanak meg.”
(Hutter Dóra)
Munkájának rövid összefoglalója a lap aljáról tölthető le.
Janka fő kutatási területe és diplomatémája a Budapest XXI. kerületi Csepel-Szigetcsúcsban rejlő potenciálok és azok ésszerű, fenntartható kihasználása.
„Délen az átmeneti zóna határán ékelődik Budapest városszövetébe a Csepel-sziget fákkal borított csúcsa. A több mint 200 hektár, leszámítva kisebb ideiglenes gazdasági és sportlétesítményeket, a város fejlődése során sosem épült be. Az óriási területet már egy ambiciózus befektető megvásárolta, de keretövezeti átsorolásának hiányában nincs építésre feljogosító engedélye.
Ma a kihasználatlan nyílt területet főképp füves gyeptársulások borítják, melyeket helyenként mezőgazdasági földek és értékes ligeterdők tagolnak…”
(Paulovics Janka)
Munkájának rövid összefoglalója a lap aljáról tölthető le.
A hazai rendezvényen előadóként köszönthettük Muraközi Rékát (a képen) is – a Budapest Főváros XIII. kerületi Polgármesteri Hivatalának főépítészi ügyintézőjét -, aki előadásában bemutatta a nagyszabású Marina-part beruházás munkálatait, szabályozási hátterét és a sikeres végeredményt, mely projekt kiemelkedő szerepet játszik a budapesti ingatlanfejlesztésben. A projekt a Duna-part egy olyan szakaszát fejleszti, amely már önmagában is kiváló adottságokkal rendelkezik. Az ott épült/épülő lakások vonzerejét a városközponthoz való közelségük, remek infrastrukturális kapcsolatuk és vonzó duna-parti fekvésük adja.
Réka előadása a lap aljáról tölthető le.
| Kapcsolódó dokumentumok: |
| Hutter Dóra_összefoglaló |
| Paulovics Janka_összefoglaló |