A munkahelyek, a közszolgáltatások, a jó közlekedési kapcsolatok és a gyors internet egyaránt hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egy település megtartsa, sőt növelje népességét. Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának (JRC) új tanulmánya több mint egy évtized európai népszámlálási adatai alapján vizsgálja, mi áll a falvak és városok eltérő népesedési pályái mögött.

Az európai falvak és kisvárosok népességmegtartó képessége nem pusztán helyi adottság kérdése. Számít a térségi elhelyezkedés, a korösszetétel, a foglalkoztatás, a szolgáltatások elérhetősége, valamint az is, hogy a település mennyire kapcsolódik a környező városokhoz és közlekedési hálózatokhoz. Erre mutat rá az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának 2026-ban megjelent, Strong villages and towns: understanding the determinants of population change in EU settlements című munkaanyaga.

Egységes európai összehasonlítás

A kutatók a 2011-es és 2021-es népszámlálások adatait vetették össze. A településeket az úgynevezett urbanizációs fok módszerével, egy négyzetkilométeres térbeli felbontásban határozták meg. Ez lehetővé tette, hogy az uniós országok különböző településrendszereit azonos szempontok szerint vizsgálják.

Az elemzés a népességváltozást több tényezőcsoporttal vetette össze: a települések térbeli helyzetével és funkcionális szerepével, demográfiai jellemzőivel, infrastruktúrájával, közlekedési és digitális elérhetőségével, köz- és magánszolgáltatásaival, turisztikai kapacitásával, valamint földrajzi és éghajlati adottságaival.

Mi segíti a népességnövekedést?

A tanulmány szerint gyorsabb népességnövekedéssel jár együtt a magasabb foglalkoztatási arány, a munkaképes korú és a külföldön született lakosság nagyobb részesedése, továbbá a városok, vasútállomások és tengerpartok közelsége. Kedvező tényezőnek bizonyult az iskolákhoz és kórházakhoz hasonló közszolgáltatások jelenléte, valamint a fejlett közúti és szélessávú infrastruktúra.

Az eredmények a térségi szerep jelentőségét is kiemelik. Általában kedvezőbb pályát mutatnak a városi, fővárosi vagy regionális központi funkcióval rendelkező települések, illetve azok, amelyek egy funkcionális várostérség részei. A népességmegtartás szempontjából tehát nemcsak az számít, mi található a településen belül, hanem az is, hogy milyen kapcsolatai vannak a tágabb térségével.

A zsugorodás összetett jelenség

A népességcsökkenéssel többek között a funkcionális vidéki térségekben való elhelyezkedés, az országhatár közelsége, valamint a szélsőségesebb – sok forró vagy fagyos nappal jellemezhető – éghajlati viszonyok mutattak összefüggést. A kutatás a magasabb kiinduló népsűrűséget és népességszámot, illetve a nagyobb turisztikai kapacitást is a csökkenéssel együtt járó tényezők között azonosította. Ezek statisztikai összefüggések: önmagukban nem bizonyítanak közvetlen ok-okozati kapcsolatot, és helyi értelmezésük további vizsgálatot igényel.

Mit üzen mindez a magyar településpolitikának?

A tanulmány eredményeiből az következik, hogy a népességmegtartást érdemes összehangolt térségi feladatként kezelni. A helyi gazdaság és foglalkoztatás erősítése mellett meghatározó lehet az alapvető szolgáltatások fenntartása, a vasúti és közúti kapcsolatok javítása, a megbízható digitális infrastruktúra, valamint a közeli városi központokkal való együttműködés.

Mindez különösen fontos nézőpontot kínál a magyar kisvárosok és falvak számára. A települések jövője nem választható el a környező térség működésétől: az élhetőség, a szolgáltatások és az elérhetőség együtt teremthetik meg a helyben maradás és az odaköltözés feltételeit.

A tanulmány szerzői: Mert Kompil, Paola Proietti, Chiara Dorati, Chris Jacobs-Crisioni és Lewis Dijkstra.

A teljes tanulmány és hivatalos összefoglaló: [JRC Publications – Strong villages and towns]