A december 5-i Hild 50 – Egy díj, amely összeköt című kamarakonferencián
    bemutatkozott Salamin Géza, a MUT új elnöke. Az idei Hild János-díjas Hegyvidék
    önkormányzatának polgármestere, Pokorni Zoltán a szakma és a politika kapcsolatáról
    beszélt, Kolossa Józsefpedig vázolta a településfejlesztés terén 2020-ig várható
    változásokat. Beszámoló, 1. rész. 

A Magyar Urbanisztikai Társaság szerdán, december 5-én délután a Magyar Építőművészek Szövetsége székházának Kós Károly termében rendezte meg a Hild 50 – Egy díj, amely összeköt elnevezésű kamarakonferenciát.

Az eseményre abból az alkalomból került sor, hogy épp 50 éve, 1968-ban adták át először a települési Hild János-díjat – akkor Salgótarján volt a kitüntetett. A Magyar Urbanisztikai Társaság szeretett volna újra találkozni minél több korábbi díjazott település képviselőivel, hogy meghallgassuk tapasztalataikat a városfejlesztés, városrendezés területén. A rendezvény arra is jó alkalmul szolgált, hogy az idei díjazott, Budapest XII. kerülete (Hegyvidék), valamint a két jelölt, Budaörs és Ferencváros emlékplakettet, illetve elismerő oklevelet vehessen át.


Hagyomány és innováció

A konferencia kezdetén Salamin Géza, a Magyar Urbanisztikai Társasági november 16-án megválasztott új elnöke mindenekelőtt megköszönte a MUT előző vezetésének és Körmendy Imrének a korábbi munkát és a Hild 50 kamarakonferencia szervezését; elmondta: az elnökségben a legutóbbi tisztújításon határozott fiatalítás zajlott, ám a „fiatalok” továbbra is számítanak az idősebb generáció támogatására. Fontos fejlemény, hogy az elnökség szakmai összetétele – jól kifejezve az urbanisztikai szakma összetettségét – sokszínűbb lett: három közgazdász, két geográfus, két szociológus is helyet kapott benne.

A MUT, folytatta, a legnagyobb urbanisztikával foglalkozó szervezet, amely 1966 óta folyamatosan létezik. Egyszerre van jelen benne a múlt és a jövő. A szervezet hagyományait jól szemlélteti maga a Hild János-díj is: Hild 1805-ben József nádor megbízásából készítette el Pest város – és alighanem egész Magyarország – első szabályozási tervét, amely rendkívüli jelentőségű volt, és számos a főváros arculatát ma is meghatározó változást hozott. Maga a terv, és annak következetes végrehajtása máig példa lehet a kései utódoknak.

Salamin Géza röviden vázolta, melyeket tartja a MUT legfontosabb teendőinek a közeljövőben. Ezek: az urbanisztikai és tervező szakma megnyitása mindazok előtt, akik városokkal, térségekkel és tervezéssel foglalkoznak; fiatalítás: meg kell érteni, és meg kell szólítani a fiatalokat, be kell vonni őket a társaság életébe, munkájába, jelen kell lenni az egyetemeken; szövetségkötés olyan szakmai társaságokkal, csoportokkal, közösségekkel, amelyek kapcsolódó területen vagy szinergiát jelentő küldetéssel működnek; a határon túli magyar szakemberek, szervezetek bevonása; a nemzetközi kapcsolatrendszer építése.

Jó példaként említette Európa – és többé-kevésbé a világ – első urbanisztikai társaságát, az 1914-ben alapított brit Royal Town Planning Institute-ot (RTPI): a nagy múltú szervezet támaszkodva tradícióira újra meg újra képes a megújulásra és a tanulásra, és mindig élen jár az innovációban. Nekünk is, vonta le a következtetést Salamin Géza, nagyon tanulékonynak kell lennünk: a MUT szerepe kevésbé az, hogy mintegy a bölcsek kövének hordozója legyen, sokkal inkább egyfajta platformot kell létrehoznia, lehetőséget nyújtva az urbanisztikával foglalkozó és kapcsolatba kerülő szereplőknek – szakembereknek és településeknek – a közös gondolkodásra.

Az elnök ezután átadta a Hild János-emlékplakettet Pokorni Zoltánnak, a budapesti XII. kerület (Hegyvidék) polgármesterének.

Hová mész már megint? Hát az urbanisztikai társaság akadémiájára!

Pokorni Zoltán elmondta: a Hegyvidéken elért eredményeket bármeddig tudná sorolni, ám most másról szeretne beszélni. Ezután rögtönzött – és nagyon élvezetes és tanulságos – kiselőadást tartott az urbanisztika és a helyi politika viszonyáról.

A Hegyvidéket tizenkét éve vezető politikus felidézte: amikor először megválasztották, Csontos János, a Magyar Nemzet azóta elhunyt, legendás újságírója azt javasolta neki, iratkozzon be urbanisztikaképzésre, mert csak úgy lesz képes jól vezetni a kerületét. A polgármester akkor megmosolyogta az ötletet, de ma már úgy gondolja, barátjának igaza volt. Persze nem lehet minden településvezetőt és képviselőt urbanisztikai képzésre küldeni, ám ahhoz, hogy a szakemberek és a politikai szereplők szót értsenek egymással, szükség van valamilyen közös nyelvre.

Pokorni Zoltán beszámolt arról a tapasztalatáról, amely szerint a hivatalban kétféle szakember dolgozik: az egyik kitalálja, szerinte mi lenne a jó megoldás egy-egy településfejlesztési kérdésben, és lassan, szívós munkával igyekszik rávenni a politikust, hogy ő is azt válassza. A másik típus pedig – mint a polgármester elmondta, hosszú ideig dolgozott ő maga is ilyen főépítésszel a XII. kerületben – mindent megtesz azért, hogy a politikus elől elrejtse a problémákat, mondván, az úgysem érthet hozzá.

Ennek a két felfogásnak, véli Pokorni, ma már vége: a szakmának el kell fogadnia, hogy együtt kell élnie és működnie a politikussal, a politikusnak pedig törekednie kell arra, hogy jobban értse a szakmai kérdéseket. Éppen ezért a Magyar Urbanisztikai Társaságnak azt javasolja, hozzon létre egy klubot, egy urbanisztikai akadémiát, ahol a politikusok, településvezetők, képviselők urbanisztikai tudásra tehetnek szert. „Hová mész már megint? Hát az urbanisztikai társaság akadémiájára!” – Pokorni szerint jó lenne, ha egy polgármester akár efféle felkiáltással és természetességgel vehetné igénybe ezt a szolgáltatást.

A Hegyvidék településfejlesztés terén elért eredményeit ezután méltatásában Kocsis János Balázs, a MUT alelnöke mutatta be.

(A konferenciáról szóló beszámoló 2. része ide kattintva olvasható!)