2026. november 3-án a Magyar Urbanisztikai Társaság székházában a Környezetesztétikai Tagozat: „…nemcsak kép…” című előadás-sorozatának harmadik előadására került sor. A Tagozat Antoni Gaudi halálának 100. évfordulójára az építész – a XX. század elejének építészetét inspiráló – életművének megidézésével emlékezett.
Sántha Gábor építészmérnök Gaudi építészeti tevékenységét a korabeli Barcelona városszerkezeti és építészeti megújításával összefüggésben vezette le. A XIX. század második felében Barcelona fallal övezett negyedeiben (Le Born, La Ribera, Barri Gótic és a Raval) a városi élet tarthatatlanná vált. Ahol minden további növekedés – a nagy népsűrűség, a helyszűke, a város infrastrukturális elmaradottsága miatt, mind az intézményi, mind a műszaki hálózatok tekintetében – tarthatatlan állapotokat teremtett, és a káosz fokozódásához vezetett. A fejlesztés csak a falakon kívül, új területek felé történő terjeszkedéssel volt lehetséges. Az előadó részletes elődásában építészettörténeti példák sorával bizonyította, hogy amikor a rend iránti vágy a felszínre kerül, a városszerkezet megújításában mindig a racionális, jól szervezhető, geometrikus szerkesztés kerül előtérbe. Rugalmas városszerkezeti struktúrák esetében ennek az új városszerkezetnek a további – a távoli jövőben megvalósuló – bővítése a térszerkezeti kompozíció megbontása nélkül lesz majd lehetséges. Ildefons Cerda városszerkezetet megújító, tudományos adatok elemzésén alapuló koncepciójának ismertetése után az előadó rátért az új városi térszerkezetbe illeszkedő Gaudi életmű ismertetésére. Rámutatott a Gaudi épületek sajátosságára, ugyanarra a szerkesztési elvre, szerkezeti rugalmasságra, ami Barcelona városszerkezetében is lehetőséget teremt az egymást követő korok követelményeinek megfelelő megújításra. A Sagrada Família továbbépítését felvállaló alkotói csoport a kortárs építészeti technikák sorát alkalmazva (parametrikus modellezőszoftver, könnyített szerkezetek, számítógép-vezérelt maratással előállított – előre legyártott – kőelemek beillesztése) jutott el a megoldáshoz, hogy a XIX. században megépült alapokon megvalósítható legyen Gaudi építészeti víziója.
Konkoly-Gyuró Éva tájépítész, professzor emerita előadásában a résztvevők a Güell park sokrétűségében is egységes kompozíciójáról kaphattak összképet.
Gaudi életművében, a meghatározó Güell mecenatúra eredményeként megépült alkotások sorában speciális helyet foglal el a Güell-park. Eredetileg kertvárosi lakóterületként épült volna be. De a lejtős terep, a városközponttól távoli fekvés, a rossz tömegközlekedés miatt kertvárosi lakóterületként a 20. század elején nem mutatkozott iránta kereslet. A megépült két épületben a Güell család és Gaudi lakott. A funkcióváltásra (lakóterület helyett közpark) már a megvalósítás korai szakaszában sor került. Így az addig megvalósult tájépítészeti és építészeti elemek nem torzók, hanem egy jól működő közpark hasznos funkcionális elemei. A szintvonalakon vezetett úthálózat és galériák a park enyhe lejtésű, feltáró sétaútrendszereként funkcionálnak tovább. Az eredeti terveknek megfelelően piactérnek és görögszínháznak tervezett egység a park legnagyobb, kulturális rendezvényeknek otthont adó közösségi tere. A felületén összegyűlő víz elvezetése az alatta lévő dór oszlopcsarnok oszlopaiban elhelyezett csöveken keresztül egészen a ciszternáig megoldott. Az itt összegyűlt vízmennyiséget a lejtős területen fekvő közpark locsolására használják. A bejárattól az oszlopcsarnokig felvezető lépcsősor kerámiatöredékekkel mozaikosan burkolt nagyméretű térplasztika része. Ez a mozaikos térplasztika a piacteret lágy hullámokkal övező padsorban folytatódik. Tobzódó színei kiegészítik a leanderek virágdíszét és a csapadékhiány miatt visszafogott virágkiültetést a döntően mediterrán fenyők és lomblevelű örökzöldek uralta térben. Az összkép impozáns.
