Enyedi György Budapesten született 1930. augusztus 25-én. Egyetemi tanulmányait a Budapesti
Közgazdaság-tudományi Egyetemen végezte, majd ugyanitt kezdte tudományos munkáját. Gazdaságföldrajzi kutatásai kezdetben a világ mezőgazdaságának fejlődésére és regionális problémáira
irányultak. E közel másfél évtizedig művelt kutatási témában jelentek meg első publikációi, összefoglaló
munkái, könyvszerkesztései. Agrárföldrajzot oktatott a Közgazdaság-tudományi és a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen.
Az 1960-es évek legelején lett az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének munkatársa, majd
igen fiatalon, 1962-ben igazgatóhelyettese. Kutatásai új dimenziókat öltöttek. Tudományos érdeklődésének középpontjába a falusias terek szerveződését befolyásoló tényezők kerültek. Agrár- és
falutipológiai vizsgálatai ráirányították a figyelmet a magyar településhálózat átalakulásának kedvezőtlen következményeire, a falusias terek társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségeire. Az e témakörben végzett munkájának nemzetközi elismertségét jelzi, hogy a Nemzetközi Földrajzi Unió keretében
1972–1984 között irányította a falusi térségek fejlesztésének világméretű összehasonlító vizsgálatát.
1984–1992 között a Nemzetközi Földrajzi Unió alelnöke volt. Az Unió közgyűlése egyébként úgy
választotta alelnökké, hogy a magyar nemzeti bizottság más személyt javasolt.
Az 1980-as évtized új kihívások elé állította Enyedi Györgyöt. A különböző műhelyekben
egymástól elszigetelten folytatott kutatásokat egy intézménybe szervezte, tudományos tevékenysége
pedig új kutatási irányt vett, a regionális egyenlőtlenségek és az urbanizáció térbeli fejlődése foglalkoztatta.
Kelet-Európában az államszocializmus regionális és településpolitikájának ideológiája és az
ebből fakadó célkitűzések erős korlátok közé szorították a területi folyamatok tanulmányozásával
foglalkozó tudományágazatokat. A homogénnek tételezett társadalom eszménye azonban a tudományos gondolkodást differenciáltan hódította meg az egyes országokban. A magyar társadalomtudományok viszonylag korán – jórészt Enyedi Györgynek a nyugati tudományossággal fenntartott
intenzív kapcsolatai következtében – fontos kutatási eredményeket szolgáltattak a térben egyenlőtlen
fejlődésről, a településhálózat átalakulásának anomáliáiról, „expressis verbis” megkérdőjelezték a
központi tervgazdálkodás, a helyi-regionális adottságokkal nem számoló gazdaságpolitika hatékonyságát.
A területfejlesztési politikának a piacgazdaság alapvető kategóriáitól eltérően különös utat kellett
bejárnia Magyarországon. Az útkeresést az a természetes jelenség nehezítette, hogy az államszocializmusban használatos fogalmakat nem kis ellenérzés kísérte. Kezdetben a marxista társadalomelmélet utasította el a regionális politikát, és a tervgazdaságot kiszolgáló egyszerű eszközzé
silányította. Később – a társadalmi-gazdasági reformok kiteljesedése idején – is bizalmatlanság övezte
a decentralizáció fejlesztését sürgető, ám erőtlen és elszigetelt kezdeményezéseket, nem egyszer a
provincializmus kétes hírű bélyegét ragasztották e kísérletekre. Enyedi György koherens koncepciókat
fogalmazott meg az innovációorientált területfejlesztési politika szükségességéről, a gazdaság és a
politika modernizációellenessége miatt ennek részletes kidolgozására nem mutatkozott igény.
Az 1980-as évtizedben a nemzetközi tudomány egyik jellemzője volt, hogy a hagyományos diszciplínák modernizálódásával párhuzamosan az integratív tértudomány fejlődése gyors léptekkel haladt
előre. A regionális tudomány önálló diszciplínává fejlődésének feltételei Magyarországon is ekkor
alakultak ki. A programadó egyéniség Enyedi György volt.
Ő alapította meg a regionális tudomány magyarországi vezető intézményét, az MTA Regionális
Kutatások Központját, főigazgatói tisztét 1984–1991 között látta el. 1986-ban megszervezte az MTA
2
Regionális Tudományi Bizottságát, amelynek1986–1990 között elnöke volt. 1987-ben megalapította a
Tér és Társadalom folyóiratot, az eddig megjelent huszonöt évfolyam köteteiben több mint félezer
tudományos közleményt publikáltak (a folyóirat szerkesztőbizottságának Enyedi professzor volt az
elnöke). A Területi és Települési Kutatások monográfiasorozatban 40 összegző munka jelent meg, az
eddig 104 kötetben kiadott angol nyelvű Discussion Papers sorozat a magyar regionális kutatások
nemzetközi népszerűsítését szolgálja. 1989-ben a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaság-tudományi
Karán terület- és településfejlesztési szak alakult. Ma már nyolc egyetemen regionális és környezeti
gazdaságtani mesterszakon lehet diplomát szerezni, a Pécsi Tudományegyetemen és a győri Széchenyi István Egyetemen regionális tudományi doktori iskola működik. A regionális tudomány egyetemi
diszciplínává fejlesztésében szintén Enyedi György játszotta a vezető szerepet, aki fiatalon, 42 éves
korában lett egyetemi tanár a Montpellier-i Egyetemen, hét évet töltött vendégprofesszorként külföldi
egyetemeken, majd a debreceni, a pécsi és a budapesti egyetemeken oktatott és tartott előadásokat az
elmúlt évig.
Enyedi György nemzetközi tapasztalatokon nyugvó elméleti felkészültsége, kiegyensúlyozott
társadalmi látásmódja, megújításra mindig kész és inspirációkban gazdag problémaérzékenysége,
kedves emberi magatartása vonzotta a regionális tudomány művelőit. Fontos tájékozódási pontja lett a
gyarapodó fiatal kutatói generációnak, amely az 1970-es évek második felében kezdett a területi
folyamatokkal foglalkozni, majd az eredmények gyarapodásával az 1980-as évek első harmadára egyre
látványosabban tett hitet a regionális tudomány mellett. A regionalisták generációinak sokat jelentett
Enyedi személyisége: nagy tárgyi tudása, nyelvismerete, közvetlensége, kiváló humora, „finom
úriember” jelleme sokunk számára a követendő értelmiségi típust jelenítette meg. Irányítási módszereit
is az együttműködés iránti figyelmesség hatotta át. Vezetői eredményességének ez volt egyik titka.
A 45 könyvvel és 400 tudományos közleménnyel fémjelzett tartalmas és eredményes életpálya
bővelkedett elismerésben. Hét külföldi földrajzi társaság tiszteleti tagja. A Magyar Tudományos
Akadémia 1982-ben levelező tagjává, 1990-ben rendes tagjává választotta, 1999–2002 között az MTA
társadalomtudományi alelnöki tisztét töltötte be. Tagja volt a londoni Academia Europaea-nak, számos
nemzetközi folyóirat szerkesztőbizottságának. Hosszú ideig volt az UNESCO Társadalomtudományi
Kormányközi Tanácsának elnökhelyettese, a magyar UNESCO Bizottság elnöke. E tisztségeiben sokat
tett például azért, hogy Pécs ókeresztény sírépítményei a kulturális világörökség részévé váljanak. Az
Európai Kulturális Főváros pályázat nemzetközi bírálóbizottságának tagjaként segítette Pécs
eredményes szereplését.
Az MTA alelnökeként a tudomány decentralizálását, a fővároson kívüli tudomány önállóságának
erősödését, a hálózatosodást tekintette a K+F egyik fejlesztő erejének. A tudományirányításban
jelentős szerepet szánt a regionális bizottságoknak, a tudományágazatok eredményes együttműködése
keretének tekintette azokat.
Sok díja és kitüntetése közül ehelyütt csak a Széchenyi-díjat, a Hazám Díjat, a Nemzetközi
Földrajzi Unió Lauréat d’Honneur Díját, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, a Pro
Renovanda Cultura Fődíját és a Hild-díjat említjük. A Pécsi Tudományegyetem 2002-ben díszdoktorrá
avatta.
Enyedi György publikációs aktivitása élete utolsó pillanatáig példamutató volt. 2005-ben
megjelent életmű bibliográfiája óta nyolcvan tudományos közleményt, szemlecikket, recenziót jelentetett
meg, szerkesztett köteteket hazai és nemzetközi kutatási programok eredményeit összegezve. A Városi
világ c. összefoglaló munkája az Akadémiai Kiadó gondozásában 2012. július elején jelent meg. Az
akadémiai átalakítást nagy figyelemmel kísérte, akadémiai tisztségviselőként számos alkalommal tett
maga is javaslatot átfogó változtatásokra. A Magyar Tudományban megjelent egyik legutóbbi írásában
„Mi a regionális tudomány?” címmel adott hangot aggodalmának az értékekkel való nem kellő
sáfárkodás miatt.
S volt ideje és energiája arra is, hogy mérleget vonjon a magyar terület- és településfejlesztés
helyzetéről és az új kutatási irányokról. A Területi Statisztika c. folyóirat 2010. júliusi számában a
3
területpolitikai paradigmaváltásról a következőképpen fogalmaz: „Első feladatnak egy új paradigma
koncepcionális kimunkálását tartom. A sok évtizedes területfejlesztési rutin – melyet a fiatal korosztály is
követ – nem veszi kellően figyelembe a globalizált gazdaság mai átalakulását. A korábban bevált –
vagy legalábbis alkalmazott – vizsgálati s alkalmazási eljárások nem egyszerűen azért eredménytelenek, mert rosszul alkalmazzuk, hanem mert nem napjaink jellemző területi-társadalmi folyamatait
próbáljuk befolyásolni. Ezért úgy vélem, hogy a fő alapkutatási feladat: a gazdaság térbeli fejlődése új
modelljének (modelljeinek) felvázolása. Természetesen hasznos a jelenlegi alapvető belső ellentmondások vizsgálata s feloldásuk módozatainak kimunkálása (pl. az ágazati széttagoltság mérséklése,
a források és döntések decentralizálása, a beavatkozások téregységeinek tisztázása). Az alapkutatásnak azonban nem a jelen gyakorlati problémáinak megoldására kell választ adnia – ez a
fejlesztő s alkalmazott kutatások feladata – hanem olyan új társadalmi-gazdasági folyamatok
felvázolása a célja, melyek a jövőben bontakoznak ki, a jövő problémáit okozzák, ezzel a jövő gyakorlati
problémái gyors megoldásának adják meg az alapját.”
A magyar regionális tudomány fejlődése, az eredmények és a gondok nem függetlenek a magyar
– és az európai – átalakulás sajátosságaitól, távolabbi és közelebbi múltunk következményeitől, a
magyar vidék és az átmenet nehézségeitől. Az új tudományágazat szándéka azonban töretlen:
vizsgálatait a jövőben is a nemzetközi regionális kutatások fő áramlataihoz illeszti, a magyar modernizáció regionális kérdéseire az európai kihívások mérlegelésével igyekszik megfogalmazni a
válaszokat. Ennek a filozófiának a szellemében kíván együttműködni hazai és külföldi tudományos
partnereivel, vesz részt a felsőfokú képzésben, és szolgálja a regionális fejlesztés gyakorlatát.
A regionális tudomány Enyedi professzor által elindított tudatos építkezése révén ma Magyarországon megvannak az intézményi és szellemi feltételei annak, hogy a térrel foglalkozó társadalomtudományok közös alapfogalmait, elméleteit és módszereit egységes rendszerbe foglaló, a
társadalmi és gazdasági jelenségeket, folyamatokat ezek felhasználásával vizsgáló regionális
tudomány önálló diszciplínaként fejlődjön a 21. században, és hozzájáruljon a magyar tudományosság
európai versenyképességének erősítéséhez. A regionális tudomány számos intézményét,
kutatóhelyeket, egyetemi tanszékeket és gyakorlati szakmapolitikai műhelyeket Enyedi-tanítványok
irányítanak.
Enyedi György, a tudós, a tudományszervező és tanár, az iskolateremtő egyéniség halála óriási
veszteség. Mi, az Enyedi-iskola tagjai tudjuk kötelességünket, új eredményekkel gazdagítani a
regionális tudományt, felfedező kutatásokra inspirálni fiatal kutatótársainkat, alkalmazásra buzdítani a
gyakorlati szakembereket, vitára és együttműködésre serkenteni a regionális fejlődésben érdekelt
szereplőket, mindezt Enyedi György tudományos hitvallásának szellemében.

Horváth Gyula