Ismét megfogyatkozott a 40-esek tábora, elhunyt Csaba Gyula okl. építőmérnök, vezető építész- és településtervező (1944-2018).

Mi 40-esek a második világégés idején születtünk, 48-ban általános iskolásként reggel imádkoztunk, majd elénekeltük a köztársasági indulót. 1956 környékén középiskolásként kerestük leendő hivatásunkat, szakmánkat.

Az egyetemi tanulmányink alatt még élvezhettük szakmánk nagyhírű tudós professzorainak – Gábor László, Major Máté, Pelikán István, Reischl Antal, Weichinger Károly, Varga László … és a sor még nem teljes – előadásait, útravaló intelmeit.

Az 50-es években, és az azt követő cca. 30 évben az országépítés, a városfejlesztés és -építés programjában, az alkotó, tervező munkában való részvétel volt a vonzó számunkra, így egyenes út vezetett a tervező irodák felé.

Pécs és Baranya mind a szén- és uránbányászat és az erre alapozott ipar, mind a kiváló mezőgazdasági, és nem utolsósorban az ország első egyetemeként számon tartott adottságok miatt is országosan kiemelt szerepet játszott, a feladatok számosak, sokrétűek voltak.

Szerencsés volt generációnk azért is, mert a tervező irodák vonatkozásában az alapokat „nagy öregjeink” – Nendtvich Andor, Bálint János, Máté Pál, Tillai Ernő, Erdélyi Zoltán és még sokan mások – lerakták, velük találkozhattunk, együtt dolgozhattunk. A két jelentős tervező iroda (1950-től Pécsi Tervező, 1960-tól Baranya-megyei Tanácsi Tervező, később Pécsiterv és Baranyaterv) országosan is elismert volt.

„A tervező vállalat olyan szellemi közösség volt, ahol egy kicsit mindenki felelt mindenért, mindenki részese volt a sikernek, de az esetleges elmarasztalásoknak is.” (Kovács Imre: Előszó helyett – A Magyar Tervezőirodák története.)

Az Architectura c. USA-beli folyóirat egyik 1989. évi számában John Mácsai, a chicagói egyetem magyar származású professzora arról írt, hogy szerinte 1975-től Pécs az ország építészeti központja, és 18 ország építészeti irányzatait elemezve Magyarországot a pécsi fiatal építészek alkotásaival jellemezte.

Csaba Gyula békéscsabaiként, általános mérnök atyai elvárással – akárcsak három testvére – került a Budapesti Műszaki Egyetemre.

Az Építőmérnöki Karon 1968-ban szerezte meg diplomáját, még ez évben jött Pécsre a Baranyatervhez.

Az iroda szellemisége, a vezetés és a fiatalok lelkesedése – itt alakult meg Csete György vezetésével az ún. Ifjúsági Iroda – a megnövekedett feladatok mind az építészet, mind a településtervezés vonatkozásában jelentős alkotásokhoz vezettek.

Ebben az időben tervezte Gyula a komlói Piramis-házat, Úttörőházat, Mohács belvárosában lakóépületet, Pécsre a Városi tűzoltólaktanyát és a Magaslati-úti Hullámházat (Dévényi Sándor és Weiler Árpád társtervezőkkel).

E korszak nyertes városrendezési tervpályázatai közül kiemelhetők a Weiler Árpáddal és Tóth Zoltánnal készített tervek:
Pécs, Szent István tér vízlépcsô, Pécs, Siklósi városrész rendezési terve, Pannonhalma, Váralja városrendezési tervpályázat, Debrecen, Hatvan utcai lakótelep, Szombathely, Iseum-Perint part tömbrehabilitációja, Hódmezôvásárhely, Susán városrész rendezése, Makó, Honvéd városrész rendezése.

1980 és 1992 között Csaba Gyula a Pécsiterv tervezője, műterem- majd irodavezetőjeként elsősorban az egyre növekvő feladatok megszervezésében, menedzselésében tevékenykedett, de közvetlenül is részt vett a munkák készítésében (Napház, Komló – Sikondai városrész beépítési és kiviteli tervei, Barcs, intézményközpont lakóépület, társasházak, családi házak).

A sikeres tervpályázatok és egyéb pályázatok kapcsán figyelme egyre inkább a településtervezés felé fordult, 1980-ban Városszociológiából, 1985-ben Városépítés-városgazdálkodásból szerzett szakmérnöki oklevelet.

1983-85 között az Algériában dolgozó csapat tagjaként lakótelepek és települések rendezési terveinek készítésében vett részt.

Az 1990-es évek eleje egyben a nagy, komplex tervező irodák működésének vége is. „1950-90 között közösségi élet folyt a MŰHELYEKBEN, ember (szakember) nevelő ISKOLÁK működtek, eleven tervtanácsok, zsűrik, viták kohóiban értek házakká a tervek” (Dr. Finta József: Immár a messzeség – a Magyar Tervezőirodák története).

1992-ben társaival Gyula megalapított a Pécsépterv Stúdiót, melynek haláláig vezetője volt.

Csaba Gyula munkássága az elmúlt 25 évben elsősorban a településfejlesztés és -rendezéshez, ezen belül is elsősorban Pécshez kötődik.

Részt vett Pécs egységes településrendezési tervének karbantartásában, a Településirányítási Térinformatikai Rendszerbe való beépítésében, városrészek, ipari parkok, fontos létesítmények koncepcionális, rehabilitációs programjainak, illetve rendezési terveinek kidolgozásában, döntéselőkészítő tanulmányok elkészítésében. Kiváló elemző- és stratégiaalkotó képességét az urbanista szakma 2001-ben Hild-díjjal, Pécs 2006-ban a Város Műszaki Díjával honorálta.

Munkái közül külön is kiemelendők a Dél-dunántúli térségben készített tervek – Komló, Villány, Tolna, Dombóvár városok mellett több, mint 40 község számára készített rendezési tervet, és éveken keresztül gondozta azokat megbízói megelégedésére.

Tervpályázatok vonatkozásában is fáradhatatlan volt. 1974-től 18 országos és 5 meghívásos pályázaton szerepelt sikeresen csapatával, a helyszínek az ország teljes területét, a témák pedig az urbanisztika legszélesebb körét is lefedték:

Történelmi sétaút Szombathelyen, Zsolnay Kulturális negyed tervpályázat, Budapest-Kelenföldi pályaudvar (intermodális csomópont), Pécs, belváros észak-déli tengely,  Pécs, Szent István Akna, Gyula belváros, Pesthidegkút városközpont, Miskolc belváros rendezése.

Bár Csaba Gyula életeleme a tervezés volt, az építészettel és urbanisztikával kapcsolatos szakmai szervezetekben, tervtanácsokban, zsűrikben, szakértői bizottságokban elismeréseket, illetve kritikus, ugyanakkor tárgyilagos észrevételeket is megfogalmazott.

Sokat köszönhetünk Gyulának a Pollack-on megvalósított főiskolai, majd egyetemi településmérnök képzésben való részvételéért, tanácsaiért, észrevételeiért. Több szemeszteren keresztül volt óraadó tanár, gyakorlatvezető, diplomatervek konzulense, opponense. Tudását, segítőkészségét a hallgatók azzal is „honorálták”, hogy irodájában vállaltak munkát, gyarapították felkészültségüket.

Csaba Gyula az urbanista szakmának, Pécs építészeti közéletének meghatározó képviselője volt.

Betegségével való küzdelme mellett még 7 településnek is elkészítette a Településképi Arculati Kézikönyvét, utolsó pillanatig dolgozott.

MÉRNÖK – IGAZ
Intek feléd, Te 
                     visszanézel
És bölcs barátként üzensz: 
                     „csak nyugodtan
és mindig csak a józan ésszel”.
Már ifjoncként is bölcs öregként
                      kezdted.
Gyakorlatban mérted a mérnök-igazt,
ezért volt több, mint híg malaszt.
Nekem is példát adtál, mint fiatalabb
                       bátyám:
pontosan számolva lehet jó eredmény,
De csak mérlegelve találsz az igazra,
                        jóra,
és talán így találsz a tényleges valóra. 

És nem is a házak, nem is a tervek,
hanem a stílus, ahogy életed vezetted,
az volt a meggyőző, vagy gondolkodni hagyó,
és még visszakérdezhettem:
                        „na ez mi a manó?”
S akkor Te mosollyal fűzted egyre
                        jobban s tovább.
Így értettem, éreztem meg én is
                        a mérnöki igazat,
A kijelöl irányt s támaszt erős falat.

S amikor a feladatra bólintottál:
                         hogy „megcsináljuk! – bár nem lehet
Íly őrült határidőre készíteni terveket! –”
Akkor értettem meg, hogy az Egészre találtál
                        új filozófiát
Életedre alkalmazva a szép dial-ETIKÁT.

Gyula!
Nem búcsúzunk Tőled!
Bölcsességedre, kitartásodra, szakmaszeretetedre emlékezni fogunk. 

Gömöry János         Hübner Mátyás