2020 július nyolcadikán Pablo Sendra és Richard Sennett legújabb, bestseller könyvéről Magyar Urbanisztikai Társaság részvételével rendezett online pódiumbeszélgetést a Pallas Athéné Könyvkiadó. A beszélgetésen részt vett Salamin Géza, a MUT elnöke, Kocsis János Balázs, a MUT alelnöke, valamint Kőszeghy Lea, a MUT elnökségi tagja.
A rendezetlenség megtervezése című könyv fő témája az urbanisztika, azon belül is legfőképp a fizikai tervezés, rendezés. A kötet társszerzője, Richard Sennett nemzetközileg ismert szociológus, urbanista, aki aktív tudományos tevékenységet végzett a London School of Economics-on, a Harvardon, valamint az MIT-n is. Szerzőtársa, Pablo Sendra az University College London fiatal oktatója, szakterülete a közterek tervezésének témaköre.
A magyar állampolgárok túlnyomó többsége a várostervezésről egy műszaki típusú feladatként gondolkodik, A rendezetlenség megtervezése című könyv pedig legfőképp szociológiáról, a közösségről szól. Az történelem folyamán sokáig fel sem merült, hogy az urbanisztikában, a várostervezésben társadalomtudósokra is szükség lenne. Az első világháború után jelentek meg olyan gondolatok, melyek szerint a társadalom tervezhető. Az 1930-as években megjelent Atheni Charta szerint minden megtervezhető, a várostól elkezdve az egyes épületeken, lakásokon át egészen a társadalomig. A második világháború utáni nagy, modernista városátépítési projektjeiben merült fel legelőször kritikaként a szociológusok hiánya. Ekkor kezdtek rájönni, hogy ahhoz, hogy szociológiailag is fenntartható városokat tudjunk építeni, meg kell ismernünk a városi társadalmat. Magyarországon ezen változás jeleivel leginkább a 70-es évektől találkozhatunk, de ez a folyamat nemigen jelent meg társadalmi, gazdasági, politikai kontextusban. A gyakorlat itthon a 2000-es években vált mindennapivá, amikor az integrált várostervezés megjelent a magyar tervezési eszköztárban. A könyv is kitér rá, hogy a funkcionálisan nagyon erősen kontrollált lakótelepépítések botrányos társadalmi következményekkel jártak, a modernizmus sok esetben gettókat hozott létre.
A rendezetlenség megtervezése első fejezetét Sennett írta, mely mondhatni a könyv elméleti kereteit adja. A kötet második felében Pablo Sendra fogalmaz meg konkrét térszervezési, téralakítási javaslatokat, melyek előbbi társszerző gondolatait is alátámasztják. A rendezetlenség megtervezése című kötet fő gondolatmenete szerint a 21. századot egy igen rugalmas kapitalizmus, valamint folyamatosan átalakuló társadalmi kapcsolatok jellemzik. A mai város ehhez képest egy merev, rideg jelenség, mely konkrét szabályokat, funkciókat állít az egyes övezetekhez, városrészekhez, ami szabályozott, funkcionálisan markánsan tagolt városokban jelenik meg. A huszadik század utolsó harmadában létrehozott épületek valóban elég monofunkcionálisak, csak arra lehet őket használni, amiért megépültek. Ezzel szemben a 19. század végi, valamint 20. század eleji épületállomány sokkal könnyebben alakítható, egy lakótelepi lakásban szinte lehetetlen falakat mozgatni, vagy épp ajtót vágni.
A könyv címében szereplő „rendezetlenség” összekapcsolja, összeköti az embereket. A rendezetlenség által a városi lakosság nap mint nap szokatlan jelenségekkel találja szembe magát – ami inspirálóan hat – és olyan emberekkel találkozik, akiket azelőtt még nem látott. A rendezetlenség infrastruktúrájának középpontjában a közterek állnak, melyek a társadalmi kapcsolatokat hivatottak alakítani, színesíteni és bővíteni. A kötet szerint a jó közterek alulról jövő kezdeményezések révén jönnek létre, ezeken a tereken a lakosságnak pedig tudatosan kell szembesülnie, konfrontálódnia az ott megélt jelenségekkel. Ezzel szemben Kocsis János Balázs szerint épp ellenkezőleg: a jó köztér egy olyan jól átlátható tér, melynek szeretetéhez nem kell tudatos gondolkodás, egyszerűen csak az, hogy úgy érezzük, jó helyen vagyunk.
Mindemellett nagyon fontos, hogy az egyes közterek tervezésekor a városfejlesztők bevonják a lakosságot is, ezzel kapcsolatban a városfejlesztést felfoghatjuk úgy is, mint egy célt – mely a köztér létrejöttére irányul – illetve úgy is, mint egy folyamatot, mely már azelőtt is értéket képvisel, hogy az adott köztér megszületne. A lakosság bevonása az őket érintő döntésekbe a városfejlesztésben is a demokrácia egyik helyi terepe lehet. A jó köztéren a lakosság interakcióban áll egymással, közösséget hoz létre, mindez pedig biztonságot teremt.
Tóth Bálint