2019.10
H K Sz Cs P Sz V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31      
2019.11.06. 09:00

XXV. Országos Urbanisztikai Konferencia

Városfejlődés és lakáspiac 2019
Részletek »

XXIV. Országos Főépítészi Konferencia beszámoló





A Magyar Urbanisztikai Társaság, mint társszervező, képviseletével állandó résztvevője az Országos Főépítészi Konferenciának. Idén sem volt ez másképp, a konferencián a MUT saját szekcióval képviseltette magát. Salamin Ferenc a Főépítészi Kollégium elnöke mellett Salamin Géza a MUT elnöke a konferencia megnyitóján köszöntötte a résztvevőket. Elnök úr köszöntője mellett a szekciónk moderálását végző Körmendy Imre örökös tiszteletbeli elnökünk szekciónyitó beszédét is elolvashatják.




Salamin Géza nyitóbeszéde:

Tisztelt főépítészek! Tisztelt vendégek!

Kedves Hölgyek és Urak!

Nagy tisztelettel és sok szeretettel szeretném én is köszönteni az egybegyűlteket a konferencia társszervezője, a Magyar Urbanisztikai Társaság nevében. Különös öröm itt köszönteni egy konferenciát Magyarország tájainak egyik ékszerén, a Tihanyi-félszigeten, ahol a Balaton, a magyar tenger testébe ékelődve kis területen fantasztikus táji változatosságban jelenik meg. Tó, hegy, természet és a civilizáció egyik legrégibb máig élő hazai helyszíne az apátság. Egyszóval felemelő helyen. Azt hiszem a hely is kötelez minket.

Régi hagyomány és mindmáig igen nagy megtiszteltetés, hogy a Főépítészi konferencia társszervezője lehetünk.  A települések -térségek fejlesztésének és tervezésének sokszínű szakmai tudományos és gyakorlati feladatkörében, amit mi urbanisztikának tekintünk nagyon fontos Magyarországon a főépítészek munkája és a Kollégium maga is az egyike a MUT legfontosabb szakmai partnereinek. Nagy örömmel jöttünk és készültünk idén is az eseményre. Idén is készültünk egy interaktív szekcióval.

A MUT nevében idén én köszönthetem e jeles esemény tisztelt résztvevőit, amely túl azon, hogy nagy tisztesség nekem, azt is jelzi, hogy Társaságunk új (részben új) vezetést választott. A váltás semmiképpen nem jelenti azt, hogy az eddigi értékeink feladataink megszakadnának. Szoros együttműködésben dolgozunk a szenior generációval és elődeinkkel és azon vagyunk, hogy minden értéket tovább vigyük. Inkább azt mondhatjuk kibővül a küldetésünk, amit egy új, ambíciózus stratégiába foglaltuk, amely azon a felismerésen alapul, hogy a városok és a térségek kérdése ma a 21. században többet jelent, mint, amit eddig jellemzen gondoltunk róla. Nem csupán építésügy, helyi fejlesztés, települési tervezés, hanem a legtöbb 21. századi nagy társadalmi kihívásokra adható válaszok kiemelten fontos terepe. Olyan nagy kihívások vannak, amelyekre jelentős részben a városok, térségek fejlesztésén szervezésén alakításán keresztül tudunk választ adni.

-          A gazdaság és versenyképesség ösztönzésének kiemelten fontos terepe a sikeres városfejlesztés, várostérség fejlesztés. A tehetségeket vonzó, élhető város segíti elő a befektetéseket és a gazdasági prosperitást. Az innovációt ösztönzi az izgalmas, lehetőségeket és különleges kapcsolatokat kínáló város. Magyarország az elmúlt években kiválóan teljesít a gazdasági növekedésben és felzárkózásban. Ugyanakkor a tartós versenyképesség sikeres és ösztönző városok nélkül aligha érhető el.

-          A klímaváltozás kezelésének - mind a mitigációnak, mind az adaptációnak – fontos terepei a városszerkezet, a közelekedési rendszer alakítása, a vízgazdákodás, a területhasználat és építési módok, a zöldfelületek, stb.  mind lényegi, városok szintjén alkalmazható eszközök.

-          A globalizációval és az életforma átalakulásával jelentkező, a közösségeket érő kihívások és a demográfiai változásra érdemi válaszok lehetnek a helyi-városi-települési identitás, a helyi közösség fejlesztése. A kormány által markánsan felkarolt gyermekvállalás ösztönzésben fontos lenne a családbarát városok megteremtése.

Mindez az integrált és stratégiai komplex városfejlesztési gondolkodást interdiszciplináris megközelítést igényli, amely társaságunk jelen időszakának fő szemléleti fókuszát jelenti, s amelyhez elsődlegesen egy tudásközösséget kívánunk adni. Mindehez nagyra nyitjuk a MUT szemléleti kereteit és tagsági körét. A vidékfejlesztők, területfejlesztők, gazdaságfejlesztőket, ingatlanpiaci szereplőket, helyi értékvédő szervezetek, főépítészek, társadalomtudósok, geográfusok, stb., mindazok előtt, akik tudásukkal, tevékenységeikkel a városok fejlődésén munkálkodnak. Nagy örömmel várjuk tudásközösségünkbe a főépítészeket is, akik Magyarországon oly fontos szerepet visznek településeink fejlesztésében.

 Társaságunk atkivátását fokozzuk, idén már bőven 20 fölötti a rendezvényeink száma, mentorprogramot fejlesztünk a szakmai utánpótláshoz, igyekszünk a nemzetközi szakmai standardok hazai megjelenését elősegíteni.  

Ahogyan a szakterület maga is, úgy társaságunk is színesedik szakmailag, - ezt jelzi az elnökség szakmai sokszínűvé válása is, ami illeszkedik a társaság gyökereihez: Bő fél évszázada 11 szakma képviselői alapították meg MUT-ot. És ezt jelzi egyben az is, hogy jó pár elődöm után jómagam nem építész vagyok, hanem terület-és településfejlesztő geográfusként és közgazdászként veszek részt másfélévtizede a városi és területi tervezési elsősorban folyamatokban.

Közös konferenciánkhoz egy kulcsszót szeretnék felvetni, amely a MUT jelen törekvéseit is áthatja és az esemény tematikája szempontjából is fontos. Az együttműködést.

Együttműködés, ami olykor közhelyesen is hangozhat, de ha komolyan vesszük, és értőn gyakoroljuk akkor minden lépésünket megváltoztathatja.

  • Az együttműködés a helyi társadalommal, a közösségekkel, akik minden települési fejlesztés legfőbb célcsoportját jelentik.
  • Transzparens együttműködés a gazdasági szereplőkkel – helyiekkel és potenciális beruházókkal, mert a piacgazdaság körülményei között elsősorban ők hozhatnak erőforrásokat, munkalehetőségeket.
  • Együttműködés a szakmák között, a tudásterületek között, ez eltérő szempontokhoz értők között.
  • Együttműködés a magasabb szintek szereplőivel, megyével, kormányal EU intézményekkel. Többszintű kormányzás jegyében
  • És egyre inkább kooperáció nemzetközi léptékben. Sem a szakma sem a feladatok nem érnek véget a határoknál. Éppen ezért kiemelten fontos a nemzetközi szakmai kapcsolódások, hogy tanulhassunk egymástól. Ehhez azonban meg kell azonban értenünk egymást., a magyar szakembereknek is be kellene kapcsolódnia a tervezés nemzetközi diksurzusaiba.

Jövő héten éppen ezekben a napokban kerül sor az angliai Plymouth városában az európai városok és várostervezük 13. biennáléjára, melyen a tervezési gyakorlatok európai átalakulási trendjéről kértek fel plenáris előadónak, ahol megpróbálom az európai folyamatokat, kicsit kelet-közép-európai megközelítésben is értelmezni. A tervezéselmélet centrumában, Angliában bizony gyakran tekintenek ránk KK-európaikara csodabogárként. A MUT stratégiánk fontos törekvése a nemzetközi kapcsolódások elősegítése.

Az együttműködés persze sosem lehet csak látszattevékenység. Nem keverendő össze a dolgok kommunikálásával, a disszeminálással, a marketinggel. Nem keverendő össze azzal, hogy információt, erőforrásokat „húzunk” le a másikról. Az igazi kooperációhoz el kell ismernünk, hogy több szempont, többféle érdek létezik, mindnek lehet létjogosultsága és senki nem hordozza egyedül a bölcsek kövét. El kell ismernünk, hogy többféle tudás létezik. Ugyanakkor még valami kell az együttműködéshez. Egy olyan jószág, ami sajnos felmérések szerint nem erőssége amagyaroknak. Ez pedig a bizalom. Meg kell bíznunk egymásban ahhoz, hogy együtt és ne egymás ellenében törekedjünk valamit elérni. Megbízni egymásban, intézményeinkben, saját magunkban. És a bizalom nem könnyen előállítható erőforrás. Viszont kiépítéséhez valakinek mindig meg kell tennie az első lépést. Én úgy hiszem, hogy ennek legjobb feltételei helyben a települések szintjén van meg.

Egy konferenciának mindig az új információk és a tanulás, az egymással való beszélgetések és a közös gondolkodás vagy éppen az ismerkedés a legfontosabb hozadékai. Ezek pedig voltaképpen az együttműködés legfontosabb kellékei.

Szeretném megköszönni az Országos Főépítészi Kollégiumnak, hogy évről érvre megrendezi ezt az értékes eseményt és, hogy társaságunk részt vehet ebben. A Magyar Urbanisztikai Társaság, mint társszervező nevében köszöntök mindenkit, s kívánok kellemes és hasznos időtöltést tanulást egymástól és - mindezek eredményeként is - minél több sikeres együttműködést a jövőben.

 
A Konferencián a MUT saját szekcióját örökös tiszteletbeli elnökünk Körmendy Imre nyitotta meg és moderálta. A következőkben az ő beszédét olvashatják:

Szekció-bevezető

„Helyi értékek a településfejlesztésben” – MUT szekció

Tihany kiváló példája a helyi értékek kiaknázásának és jó felhasználásának. De vajon milyen lehetőségei vannak más, kevésbé ismert településeknek? Mik a veszélyei a népszerűségnek? Hogyan lehet összehangolni a terveket a megvalósítással, a szakemberek véleményét a lakossággal és milyen mesterfogásai vannak a hosszútávon is fenntartható településfejlesztésnek?

Ezeket a kérdéseket boncoljuk néhány gondolatébresztő előadás és egy izgalmas interaktív műhelygyakorlat keretében a MUT-szekcióban.

Örömmel köszöntök mindenkit, aki ezt a szekciót választotta.

Személyes történet

Azzal kezdeném, hogy mit jelent számomra Tihany. Budapesten éltünk, és nagyszüleink Egerben és Kisnánán fogadtak bennünket a nyáron. A Balatonhoz csak ritkán jutottam el. De egyszer csak, hatévesen, eljutottam Zamárdiba, s onnan Tihany, a hegyen magasodó monostor „a vágy titokzatos tárgya” lett. Gimnazista korom emléke – Balatonszéplakról meg az egyhetes vitorlás túráról (piarista flotta) – hasonló. Az egyetem első éve után a szakmai gyakorlatot Székesfehérvárt töltöttük, s onnan egy esti orgonahangversenyre érkeztünk a barokk templomba. Az orgona hangja betöltötte a templomot, sőt egész valómat, s a napi fizikai munka után álomba „ringatott”. A későbbi bóklászások során többször megfordultam Tihanyban, képzőművészeti kiállításban gyönyörködtem, meglepetésemre egyik alkalommal az apátság előtt a Képzőművészeti Alap grafikáit árusító idős férfiban gyermekkorom lánglelkű ciszter tanárát ismertem fel (Barlay Ödönt, Szabolcs atyát). Az „éptört” tudományos diákkörben egy alsóörsi házat vizsgáltunk évfolyamtársammal, Erdélyi Balázzsal. A Török-ház ablakából és kertjéből megint Tihany látványa varázsolt el bennünket. S erős kételyünk támadt, olvasva egy tudós elemzést arról, hogy a késő-gótikus háromosztatú kisnemesi lakóház hátsó szobájában a nyugatra néző ajtónyílás egy „emeleti” (mert a szomszédos terep lényegesen mélyebben volt) pottyantós helyiségbe vezetett volna.

Később a VÁTI településtervezési irodáján részt vehettem Korbonits Dezsőné (Somogyi Márta) tihanyi tervének munkálataiban: régi kicsi parasztházak felhasználási lehetőségeire rajzoltam vázlatokat. Újra felmerült a kérdés és a vágy: milyen jó lenne ott időzni, élni!

1984 nyarán – akkor már három gyerekünkkel – egy baráti család jóvoltából egy hetet tölthettünk Tihanyban, a Geofizikai Intézet szolgálati lakásában. Akkori legkisebb gyermekünk, legnagyobb lányunk ott állt fel, s tette meg első lépéseit (a gyöngykavics szúrhatta oly nagyon a térdét, hogy két lábra állt).

Később, az építésügyért felelős minisztériumban már tihanyi problémákkal találkoztam: a csúszásveszélyes hegyoldalba való építkezésekkel, a környezetbe nem illő kivagyiságot tükröző tájrombolással, a Belső-tó problémáival, a természetvédelem kísérleteivel (egy évszázadok, évezrede művelt tájon fel lehet-e hagyni a műveléssel a természet védelme érdekében – az eredmény: nem!).

Még egy szakmai emlék Tihanyról. A kétezres évek első évtizedében történt, hogy az aligai egykori pártüdülőt értékesítették, s az angol befektető a löszpart tetejére egy sokemeletes szállót akart építeni. A szinten brit tervezők szerint az indokolja ezt az épületet, hogy kell valami emblematikus épület, egy jelkép a Balatonnak. Bennem felmerült a kérdés: körülnéztek ezek az emberek a magaspart tetejéről? Annyira ködös volt az idő, hogy nem látszott Tihany? A szomorú ebben, hogy több hazai szakmabélinek sem tűnt fel a szemenszedett hazugság.

Van az életemnek egy másik területe, a szellemi-lelki szféra. Olvasva Borsos Miklós (Visszanézve félutamból, A toronyból), Illyés Gyula és Németh László írásait, szemlélve Egry József Tihanyi visszhang c. festményét (s egyáltalán az itteni atmoszféra ihlette képeit) valami „mennyei Tihany” is kirajzolódott bennem, s az ebből fakadó vágy egy olyasféle szellemi közegbe, amit jelenlétük, ráadásul egyidejű jelenlétük jelent, jelentett a község számára.

Valószínűleg ez a mai Tihany már nem az, amiről ők írtak, amiben éltek, alkottak, de talán …

Immár a szakmáról

A szakmában – a térségekkel és a településekkel foglalkozó szakmacsoportban – evidencia, hogy a települések létrejöttében, s leginkább a városok kiemelkedésében és életében öt tényező játszik szerepet (szigorúan városalakító tényezők ezek). A helyi energia, a helyzeti energia, a (központi) szerepkör, a kiépült infrastruktúra és épületállomány, s nem utolsó sorban a helyi lakosság tudása. Ezek mind helyi értékek. Ha ezek közül csak egy-kettő van meg, akkor abból a településből sose lesz jelentős város. Néhány példa. Az Árpád-kor várispánságaiból ma több mindössze kicsiny falu – Abaújvár, Baranyavár (horvátul: Branjin Vrh), Somogyvár, Zalavár, Borsod (ma Edelény része), Szabolcs. A központi szerepkör és a jó termőföld is kevésnek bizonyult, hogy Kalocsa jelentős várossá váljon (a Duna-menti sík közepén terül el, ami a XIX. század végéig vízjárta terület volt: sem a Duna mentén, sem a folyón át nem vezetett jelentős út).

A történelem természetesen ismer „ellenpéldákat”, gondoljunk itt pl. Madridra. A több részből egyesített Spanyol királyság központjává az Ibériai félsziget geometriai központjában fekvő települést jelölte ki II. Fülöp: 1562-ben költözött ide az udvartartással. Véglegesen csak 1606 óta főváros. Egyes legendák szerint a gyarmatbirodalom költségvetése, intenzív támogatása kellett ahhoz évszázadokon át, hogy Madrid Spanyolország legnépesebb városává váljon (ami Barcelona és a katalánok mindmáig fájlalnak). A közelmúlt még nagyobb példákat is bemutat: Kalifornia városainak létrejöttét és naggyá válását. De ezekkel a mesterséges képződményekkel is óvatosan kell bánnunk, mert nem olyan helyen jöttek létre, ami indokolná az ekkora városokat. Elég most Paradise-ra, a Kalifornia állam fővárosa, Sacramento közeli településre gondolnunk, amely porig égett, s nem is építik újjá.

Napjainkban is igaz az, hogy egy-egy tényező, egyféle érték kevés egy település fejlődéséhez, megújulásához. Kapolcson néhány művész megvett régi, szép épületeket, malmokat, majd felújította azokat. 1989-től immár a 29. Művészetek völgye fesztivált rendezték meg az idén, de a község lakóinak száma tovább csökken. Az 1990-es népszámlálás 450 lelket regisztrált, a 2011-es 347-et! 23%-os csökkenés 30 év alatt. Szántódpuszta-majort Ágostházi László tervei alapján példaértékűen újították meg, ami példaértékű volt – ezt fejezte ki a nemzetközi elismerés, az Európa Nostra-díj elnyerése. Ma – ha ismereteim nem csalnak – az épületegyüttes újra totális megújításra szorul.

Egy dolgot a helyi értékek gazdag tárházából mindenképp szeretnék megemlíteni, mielőtt átadom a szót: Kemény Bertalan állításáról, mi szerint: „Nem a települések népességmegtartó szerepe a fontos, hanem a képességmegtartó népessége.” Az ő kezdeményezésére indult – kísérleti jelleggel – a falugondnokság éppen 30 éve, 1989-ben Borsod – Abaúj – Zemplén megye néhány apró falujában.[1]

A következőkben ezekről a helyi értékekről, s szerepükről a településfejlesztésben lesz szó.

Első két előadónk a Magyar Urbanisztikai Társaság két alelnöke. Először hallgassuk meg Csaba Ders rövid gondolatébresztőjét, A turizmus szerepe a helyi értékek kiaknázásában címmel.

Most Kocsis János Balázs következik. Témája – mint a programból tudják -: A helyi közösség szerepe. A közösség sok mindenre képes, olykor csodákra is.

Szekcióülésünk harmadik, a program szerint utolsó része következik. Szkordilisz Flóra és Kurenkov Vljacseszláv interaktív műhelye a tervek használatáról: Urbanista tervez, önkormányzat végez?

 

Bp. – Tihany, 2019. szeptember 3-5.

                                                                                                              Körmendy Imre 



[1] Miklóssy Endre: KEMÉNY BERTALAN – egy országépítő élete, kora és cselekedetei 1928 és 2007 között –. Országépítő 2008/2. szám, 33-44. lap.