Keresés



2018.11.16. MUT Tisztújító Közgyűlés
A Magyar Urbanisztikai Társaság tisztújító közgyűlést tart. // Időpont: november 16., 12:30. // Helyszín: MUT-székház, 1094 Budapest, Liliom u. 48.
2018.11.29. 17:00 Meghívó a Lechner TK vezetett sétájára
Az egykori dohánygyár rejtett zugai, különleges tervdokumentumok.

2018.12.04. 16:00 Megújult köztereink funkcióváltásával kapcsolatos tapasztalatok: az Erzsébet tér
A Magyar Urbanisztikai Társaság Környezetesztétikai Tagozata beszélgetés-sorozatot tervez Megújult köztereink funkcióváltásával kapcsolatos tapasztalatok témakörben, amelyre tisztelettel meghívja Önt. A következő téma: az Erzsébet tér és a Gödör területének megújítási folyamata.

2018.12.05. 14:00 Hild 50 - Egy díj, amely összeköt
Szeretettel hívjuk a Hild 50 – Egy díj, amely összeköt című kamarakonferenciára, amelyre 2018. december 5-én 14 órakor a Magyar Építőművészek Szövetsége székházában, a Kós Károly teremben (Budapest, VIII. kerület Ötpacsirta u. 2.) kerül sor.

OUK'18: Körmendy Imre MUT-elnök megnyitóbeszéde


Elhangzott az Országos Urbanisztikai Konferencián a budapesti Benczúr Házban, 2018. október 16-án.




Hölgyeim és Uraim!

Öröm számomra, hogy elfogadták meghívásunkat, s ezt a napot együtt tölthetjük, együtt gondolkodhatunk a mindannyiunkat érintő és felettébb érdeklő kérdésekről.

Mind afféle sokat látott ember (azaz öregedő vagy már azt elért korú), bizonyos távolságtartással fogadok minden újdonságot, kiváltképp a slágertémákat, a divatos dolgokat, a jelszószerű megfogalmazásokat, így – bevallom ezt az „okos szakember az okos-világban” címrészletet is. Ez a távolságtartás, kétkedés azonban nem jelenti azt, hogy felesleges lenne gondolkodni erről a kérdésről, vagy, hogy nem kellene törekedni erre a szakmát gyakorlóknak. Jelenti viszont azt, hogy nehéz feladat előtt állunk, no meg azt, hogy sok történés jelen társadalmunkban másról tanúskodik: sem az okos világot nem észlelem, sem a szakemberek méltó megbecsülését. Jelen világunkat – szerte a Földön – sokkal inkább az érzelmek, hiedelmek és az érdekek befolyásolják (határozzák meg?), s nem az okosság.

Egy kicsit ezzel az okossággal is gondjaim vannak, mert sokkal inkább bölcsességre lenne szükségünk, s nem okosságra. Amint a nyár végén az Országos Főépítészi Konferencián, Kaposvárott kifejtettem, ismernünk kell az embert és a társadalmat;1 s ahogy tekintünk az emberre és a közösségekre, a társadalomra, az arra is hat, hogy mi milyenek leszünk. Az emberrel foglalkozók egyértelműen arról szólnak, hogy az ember összetett lény, s életvitelét, döntéseit nem csupán a józanész, hanem az érzelmek, szenvedélyek, kapcsolatok is alakítják. Ezért azok a törekvések, amelyek ebből a sorból pusztán egyet emelnek ki, s arra akarnak építeni, eleve kudarcra vannak ítélve. A nagy francia forradalom, azaz a nagy veszedelem,2 sőt talán az egész felvilágosodás frappáns példa erre.

A pozitivizmus az ész diadaláról beszélt, s ezzel olyan hiú ábrándokat keltett a táradalomban – a tudomány minden problémánkra választ ad, minden gondunkat megoldja -, ami a mai kiábrándultsághoz vezetett.3 Ez nyitott utat számtalan tévhitnek, megalapozatlan ígéretnek. S valljuk meg őszintén, hogy a tudomány az ember legalapvetőbb kérdéseire nem adott, s nem is adhat választ (mi végre vagyunk a világban, honnan jöttünk és hová megyünk).

A rendelkezésünkre álló adatok, ismeretek segítségünkre vannak és lesznek. Legalább két és fél ezredéve már ismert a felszólítás: „Ismerd meg önmagad!” – ha jövődről akarsz valamit megtudni (Delphoi). A mai tervezők csodálatos helyzetben vannak ahhoz képest, ahogy mi kezdtük fél évszázaddal ezelőtt (amikor alig lehetett elérni légi felvételeket, pontos térképeket, kellő adatokat), de már az akkori számítógépes tervezési próbálkozásokból is hamar kiderült, hogy bármilyen okos mesterséges intelligencia azok szerint végzi munkáját, ahogy az ember betáplálja az adatokat és a szempontokat. Egy, a térségi tervezéstől távoli példával szeretném ezt érzékeltetni: a fény hullámtermészetű vagy korpuszkuláris valóság. E kérdésre a természet mindig úgy válaszolt, ahogy kérdezték.

Közelítve témánkhoz: bármilyen rangsor felállításakor – pl. telephely optimális helyének keresésekor – alapvető kérdés, hogy egyes szempontokat hogyan súlyozunk. Valamint, hogy mit kezdünk a hiányzó adatokkal?

Az elmúlt évtizedek fejlesztési döntéseiben mennyire játszottak szerepet a rendelkezésre álló adatok és értékelések? Ez év elején búcsúztattuk a „területfejlesztés nagyasszonyát”, Hörcher Nórát. A VÁTI Tudományos Irodájában az általa irányított csapat elemzése bizonyította, hogy nem érdemes tízemeletes panelházakat építeni (mert terület-megtakarítása csekély, költségei magasak és egyéb kockázatai vannak). Kit érdekelt ez? A döntéshozókat legkevésbé. S mit látunk ma: kormányzati szinten felmerül a gondolat, hogy ezeket a házakat le kell bontani, vagy legalább egy-két szintet belőlük visszabontani (s megoldani a felső szintek hő-védelmét, egyéb gondjait). A Visontai Erőmű építéséhez is elkészültek a vizsgálatok, csak éppen a lignit-készletet értékelték kicsit jobb minőségűre, mint a valóság (Ezért vasúton kellett távoli vidékekről barnaszenet szállítani a működéshez). Mondhatják, ezek igen régi ügyek, ma már nem így élünk.

Hány fürdő beruházásnál vizsgálták az EU-s és hazai támogatások odaítélésekor, hogy milyen távolságban van a legközelebbi fürdő, s a kereslet kellő nagyságú-e? Az egyik nyugati kisvárosunkban épült fürdő miért van évek óta zárva? Egy Budapest közeli miért nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket? Nagyszerű beruházások és felújítások után évekkel később merül fel csak a kérdés: miből tartható fenn? Hogyan lesz kifizetődő egy labdarúgó stadion, ha lézengenek benne a nézők? A modern városok programja keretében egy lakosságát drasztikusan vesztő/vesztett megyeszékhelynek valóban jégstadionra és versenyuszodára van égető szüksége?

Milyen elemzések alapján született meg sok beruházás helye és nagyságrendje, magassága, beépítési sűrűsége? Az egyik ma is szóba kerülő városnegyed terveinek módosításakor szakmabéliek szájából hallottam: „Végre helyreállt a rend, a beruházó építésze megrajzolta a terveket, s a városrendezés utólag átvette azt.” Ez napjainkban történt, itt, Magyarországon! Hol van az okos-világ, és hol vannak az okos szakemberek? Okosságuk nem abban kellene, álljon, hogy egy zsiványsághoz találjanak érveket. Ezért van annak jelentősége, hogy a szakemberek elsődleges jellemzője az erkölcsi tartás, második a kulturáltság s csupán harmadik (de nem mellékes!) a szakmai ismeret.

Felmerül a kérdés: Cui prodest? Az „okosság” mellett ki kell emelnünk, hogy milyen optimumot keresünk? A beruházó legnagyobb elérhető hasznát? A tervező vagy a politikus jelet hagyni vágyának teret adót? Egy érdekcsoport, netán párt igazának (?) - valójában akaratának - érvényesülését?

A szakmában eltöltött évtizedek abban is segítenek, hogy lássuk: több évtizede feltett kérdésekre, megfogalmazott intésekre máig nincs válasz. Paulhans Peters 1973-ban figyelmeztetett, hogy amíg a politikusok nem mernek felvállalni népszerűtlen döntéseket, addig megállíthatatlan a városok szétterülése, természeti környezetünk felélése.4 Lewis Mumford 1960-ban írt könyvében, A város a történelemben c. kötetben arról írt, hogy az értelmetlen bolygóközi kutatások helyett az ember valós problémáival kellene foglalkozni.5 Ma, amikor magánszemélyek űrturizmusáról hallunk híreket (és százmilliók éhezéséről, vízhiányáról, szegénységéről), elgondolkodhatunk azon, hogy lépett-e az emberiség valamit is az okosság/bölcsesség irányába.

Ma, amikor Áder János köztársasági elnök – a tudomány eredményeire támaszkodva - elkötelezetten figyelmeztet a vízzel és az éghajlattal kapcsolatos problémákra, akkor jelentős országok kilépnek a

klímavédelem elfogadott egyezményéből (vagy el se fogadták, mert érdekeik mást sugallnak). Ez okosságra vall? Amikor hazánkban tudósok egy „igazságon túli világról” tartanak konferenciát, akkor miről beszélünk?

Egy szó, mint száz: sok a dolgunk, sok kérdésre kell választ találnunk. S ha ma reálisan nem is jutunk el a válaszra, a megoldásra, nem szabad feladnunk, hanem folyamatosan küzdenünk kell. Küzdenünk, hogy felhasználjuk a rendelkezésünkre álló ismereteket és technikát, s ismerjük meg mind jobban az embert, s keressük az egész közösség számára legjobb megoldásokat.

Ezzel mai konferenciákat megnyitom. Jó munkát s kellő bölcsességet kívánok mindnyájunknak.

 


Hozzászólások:
Oldalanként
A hozzászólás csak adminisztrátori jóváhagyás után jelenik meg!
Név:
Email-cím:
Hozzászólás: