Keresés



2018.11.16. MUT Tisztújító Közgyűlés
A Magyar Urbanisztikai Társaság 2018. november 16-án tisztújító közgyűlést tart.

Búcsú Hörcher Ferencné Horkay Nórától


Egy nagyszerű embertől veszünk ma búcsút, hitünk szerint nem örökre. A Magyar Urbanisztikai Társaság (amelynek 1976 óta volt tagja), a VÁTI jogutód Lechner Tudásközpont és az urbanista szakma – területi tervezés, kutatás - egésze nevében búcsúzunk Nórától.

Mint annyi más szakember hazánkban, ő is az építészet oldaláról közelítette e szakterületet, amely igazán a társadalomról szól. Nem volt könnyed az indulás, hiszen az ’50-es években egy polgári családból származó ifjúnak már az egyetemre való felvétel sem volt egyszerű: Nóra is „kerülővel”, egy munkával és a gép- és gyorsírás tanulásával eltöltött év után kezdhette meg tanulmányait. A Műszaki Egyetemen is megmutatkozott későbbi jellemzője: a csapatépítés, az aktivitás, a szervezőkészség és a társadalmi elköteleződés. Ezek jellemezték ’56-os tetteit is (a forradalomban nem fegyverrel vagy tollal, hanem írógéppel vett részt: ő gépelte a műegyetemi Forradalmi Bizottság közleményeit, felhívásait), aminek következtében csak újabb egy év kihagyással folytathatta, majd fejezhette be tanulmányait.




Friss diplomásként a Magyar Postaigazgatóság mérnöki irodáján dolgozott építész tervezőként és beruházóként. A ’70-es évek elején beköszöntött gazdasági recesszió miatt váltott munkahelyet és szakterületet, s került a VÁTI Tudományos Irodájára kutatónak, s szakterülete a terület- és településfejlesztés lett. Rátermettsége, munkabírása és nyelvtudása hamarosan eredményeket is hozott, hiszen három év múlva, 1975-ben már vállalati nívódíjban részesült a Lakóterületek tervezésének műszaki és gazdasági mutatói c. kutatási jelentésért, s ’77-ben, ’78-ban és ’80-ban ez újra meg újra megismétlődött. „Józan, tiszta fejű, kritikai szellemű kutató volt, emiatt többször került szemléleti vitába a megbízókkal és a vezetőkkel.” – így jellemezte a munkatárs.


Egyik jelentős munkája a magyar városhálózat vizsgálata volt; ennek kapcsán került be egy ENSZ által eszmeileg támogatott nemzetközi munkába, s publikált társszerzőként jelentős tanulmányokat angol nyelven.[1] Mindezek nyomán lett már 1986-ban az emberi településekkel foglalkozó ENSZ szervezet, a HABITAT Kelet- és Közép-európai Irodájának vezetője. 1990 után új szerepkörben találjuk: a PHARE Területfejlesztési Program megvalósítására létrehozott program-iroda megszervezését, majd vezetését végzi három éven át. Aztán újra a HABITAT Iroda vezetője, amit még nyugdíjasan is folytat egészen 2006-ig. De tenni akarása, eleven szelleme még ezt követően is munkára sarkallja.


Közben olyan fontos feladatok is „megtalálják”, mint a Falu Város Régió c. periodika főszerkesztősége, amit tíz éven át – sokak örömére - végez. 


Fáradhatatlan munkabírását és kiváló felkészültségét jól reprezentálja publikációinak szakterületünkön igen magas száma: 35 hazai, 10 külföldi folyóiratokban megjelent szakcikk angol nyelven, 10 konferenciakötetben megjelent előadás (szintén angol), 25 magyar kutatási jelentés, 4 önálló kiadvány és 5 angol nyelvű könyvbe írt tanulmány. Jelentős kötet az általa szerkesztett Területfejlesztés Magyarországon c. könyv.


Szakmai tevékenysége elismeréseként – a kisebb díjak sora után – 2008-ban elnyerte a Pro Régió-díjat, a területfejlesztés legmagasabb szintű kitüntetését.


Pályakezdőként Nórával egy intézetben, a VÁTI-ban dolgoztam, ahol nagy tekintélynek örvendett, és csak távolról figyeltük. Aztán a KTM-ben közvetlen munkatársam lett: együtt dolgoztunk az EU területfejlesztést segítő első, majd további Phare programjának megvalósításában. Rögtön a rendszerváltás után, 1992-ben a csillagok szerencsés együttállásának köszönhetően kaptunk akkor igen jelentős támogatást a területfejlesztés intézményrendszerének kialakítására, a válságban lévő két keleti megye fejlesztésére és a kistérségi együttműködések ösztönzésére. Ennek a programnak a sikere megnyitotta az utat újabb és újabb uniós programok előtt, amelyek aztán alapvetően hozzájárultak hazánk EU csatlakozásához a területfejlesztés területén.


Nóra szerepe döntő volt ebben a sikerben: fáradhatatlanul járta a minisztériumokat, a vidéki városokat, személyes lelkesedésével, a szakmai fejlődés iránti elhivatottsággal szervezte a mindenki számára új kihívásokat - és egyben változást, fejlődést - hozó programokat. Hitt abban, hogy tanulnunk és fejlődnünk kell, és ez a hite, a vele együtt dolgozókra is átsugárzó lelkesedésével és munkabírásával ötvözve rengeteg szakemberben erősítette meg, hogy érdemes új utakat keresni, újszerű módon közelíteni a területfejlesztéshez.


Nagyban köszönhető Nóra munkájának, nyelvtudásának és kiváló kommunikációs képességének, hogy a szakma legjobbjainak számító külföldi és hazai szakértőket sikerült bevonni az akkor európai szinten is különlegesen előremutatónak értékelt területfejlesztési törvény előkészítésébe, kialakításába.


Az általa irányított programokban számos konkrét példával sikerült igazolni, hogy a decentralizált döntéshozatali rendszer - az abban résztvevők megfelelő felkészítésével - új lehetőségeket teremt a közpénzek hatékony felhasználására a fejlesztéspolitikában. Emellett, ezek a programok komoly pénzügyi támogatást is jelentettek az ország akkoriban leginkább segítségre szoruló térségeiben, elsősorban Észak-Magyarországon.


Nóra tanulmányutak sokaságát vezette, helyi szakemberek és politikusok tucatjait támogatta, segítette - sokszor szenvedélyesen vitázva - abban, hogy a fejlesztési programok ne csak működjenek, de jó példaként szolgáljanak a későbbi fejlesztések számára is. Nyitottsága és a szakmai és emberi tisztességet középpontba állító értékrendje példa volt számunkra, valamennyi munkatársunk számára.


Az, hogy a területfejlesztés, mint szakma súlya, befolyása jelentőssé vált a kétezres évek elejének fejlesztéspolitikájában - ami pl. a megyei és regionális fejlesztési tanácsok létrehozásában, később önálló régiós fejlesztési programok kialakításában mutatkozott meg - az igen jelentős mértékben az ő úttörő tevékenységének eredménye is.

Tettrekészségét, a változásokkal való szembenézést munkájában mindvégig megőrizte, felülemelkedett a szakterület gyakori költözéssel járó hányattatásain – példát adva a fiatalabbaknak is. Jellegzetes hangja, remek humora, éles esze, élénk érdeklődése és világlátása sokunknak hiányzik, és soká hiányozni fog.


Kedves Nóra! Isten veled!


Budapest – Farkasrét, 2018. február 21.

Körmendy Imre/Szaló Péter

A megemlékezés összeállítását segítette: Böhönyey Ágnes, Lunk Tamás, Muszik Vera, Vajdovichné Visy Erzsébet és Zábránszkyné Pap Klára.

[1] Pl. A Study of Growth and Decline: Urban Europe. Szerzők: L. Klaassen, Roy Drewett,Angelo Caloia, Zygmund Dziembowski, Uwe Schubert, Lanfranco Senn, Nora Hörcher.

 


Hozzászólások:
Oldalanként
A hozzászólás csak adminisztrátori jóváhagyás után jelenik meg!
Név:
Email-cím:
Hozzászólás:
CALLMEYER FERENC 2018.02.27 14:54:47
Régi miskolciként búcsuzom Nóritól. CF.