Keresés


2018.10.16. 09:30 Országos Urbanisztikai Konferencia, Budapest
Hogyan legyen okos a szakember az okosvilágban? - avagy az urbanisztikát érő kihívások a digitális korszakban

2018.11.16. MUT Tisztújító Közgyűlés
A Magyar Urbanisztikai Társaság 2018. november 16-án tisztújító közgyűlést tart.

Ónodi Gábor: A Szalézi Oratóriumok működése, fejlesztési javaslatok


„A szeretet egybegyűjt, egyházzá teszi a népet. A szeretetnek ez a tulajdonsága házakban ölt testet, templomokban, mindabban, ami körülveszi és befogadja az egyes embereket és Isten népét.” – mondta Chiara Lubich, a XX. század egyik jelentős személyisége, amikor a harmónia és a környezet aspektusairól beszélt.

Majd így folytatta:

„Mivel ezek az épületek halálunk után is fennmaradnak, nagyon fontos, hogy megmaradjon bennük annak a tervnek a lenyomata, amit Isten erről az itt lakó családról (közösségről) elgondolt. Így majd amikor az újonnan meghívottak – akiket Isten a jövőben hív majd közéjük – ezeken a helyeken járnak (a találkozótermekben, a kápolnában imádkozni, a raktárban, a betegek szobájában, a tanulóban, a hálótermekben stb.), az épület is segíteni fogja őket hivatásuk szerint élni.”

 

Ezzel az idézettel nyitotta meg a hazai szerzetesrendek építkezéseiről szóló konferenciát Körmendy Imre, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke.




Kifejtette, hogy a konferencián bemutatásra kerülő építészeti panoráma érdemi képet nyújt arról a környezetről, ahol a szerzetesrendek, és a hozzájuk tartozó világiak a társadalom számára áldásos tevékenységüket folytatják. A lényeg a közös keresztény élet, a tanítás, a betegápolás, az imádás, de bízvást mondhatjuk, hogy nem mellékes a keret sem: maguk az épületek is regélnek az ezeket létrehozó szellemről, az ott megélt szeretetről, a közösségről.

 

Hazai szerzetesrendi építkezések napjainkban

Konferencia a „Szerzetesek Tere” interaktív rendezvénysorozaton

2015. szeptember 21.

 

A vetítettképes előadások sorát Ónodi Gábor valamint Szász László és Burits Oktávián építészek előadása nyitotta meg, „Szalézi újrakezdés, építkezések 1991 óta” címmel.

 

Ez az előadás, illetve az arra való felkészülés vetette fel annak gondolatát, hogy a "szalézi mű" legjellegzetesebb intézményét, a Szalézi Oratóriumot illetve annak működő hazai létesítményeit megvizsgáljuk, elsősorban abból a szempontból, hogy azok épített környezete miképpen szolgálja a kitűzött lelkipásztori célokat.

 

A tanulmányban készült egy összeállítás az oratóriumokra vonatkozó válogatott szakirodalomból, amely főképpen az oratóriumok épített környezetének kialakítására vonatkozik.

Elkészült továbbá az óbudai, szombathelyi, mogyoródi, nyergesújfalui helyszínekre vonatkozó részletes felmérés az oratóriumi célú helyiségek, épületek jelenlegi állapotára, használati tapasztalataira vonatkozóan és egy kérdőíves felmérés az odajáró fiatalok és szüleik körében is. Igaz, a SZÁMALK Szakgimnáziumban nem működik oratórium, mégis, speciális szempontok szerint ott is készültek felmérések és született javaslat Péliföldszentkeresztre is.

A tanulmány végén egy tervezési segédletet állítottunk össze az oratóriumok fejlesztéséhez.

A Magyar Szalézi Munkatársak Egyesülete idén ezzel a munkával kíván hozzájárulni az oratóriumok fejlődéséhez.

 

A Meggyesi Tamástól való alábbi korkép szerint akár naívnak és idejétmúltnak is tekinthető Chiara Lubich bevezetésképp idézett kijelentése.

 

A kommunikációs forradalom jóvoltából a hely jelentősége relativizálódik. Nemcsak a hely eltűnéséről van szó, hanem arról is, hogy városainkon egyre inkább az otthontalanság érzése vesz erőt. A mobilitás, a digitális kommunikáció jóvoltából egyre kevésbé vagyunk kötve a fizikai helyhez, ahol tartózkodunk, a hely, a szomszédság, a lokalitás, a környezet veszít jelentőségéből. De nemcsak a hely, hanem az idő is összezsugorodik: eltűnnek az ünnepek, egyre kevesebb idő elegendő a távolságok legyőzésére, miközben iparágak szerveződnek a növekvő szabadidő által keltett belső üresség betömésére.

(Meggyesi Tamás: Városépítészeti alaktan, TERC, Bp. 2009. 27. old.)

 

Ki lehet-e jelenteni, hogy a szaléziak, a szalézi család tagjai, a szalézi oratóriumok működtetésével mégiscsak visszahozzák a terek és ünnepek jelentőségét, értelmet adnak az időnek?

 

Mindenesetre a Don Bosco által az oratóriumok alappilléreiként megfogalmazott jellemzői a HELY-nek (otthon, iskola, templom, udvar) erre tesznek kísérletet, igaz, a 19. század közepén. Ennek szép, harmonikus példái a tanulmány 2. fejezetben bemutatott torinói, római létesítmények.

 

-        Hogyan néz ez ki a 21. századi Magyarországon?

 

Ennek a kérdésnek a megválaszolásához az óbudai (Segítő Szűz Lelkészség) és a római (Gerini) házak összehasonlításával közelebb juthatunk.

 

Előre kell bocsájtani, hogy az oratóriumok nem tárgyalhatóak a helyi szalézi ház struktúráitól függetlenül, hiszen a Don Bosco által elképzelt és létrehozott oratóriumok működési feltétele volt a szerzetesi jelenlét.

 

A Gerinit egy "jótevő" adománya szerint egy lépésben, egységes terv szerint építették meg, az 1930-as évek olasz modern építészeti kánonja szerint, a nagyvonalú udvar köré telepített létesítmények (iskola, diákotthon, műhelyek, kápolna, szerzetesi lakhelyek, vendégszobák) komplexumaként, amely a mai napig is, elviselve a szükséges felújításokat, működik.

 

Az óbudai Segítő Szűz Lelkészség az 1990-es évek során fejlődött ki jelenlegi állapotára a Bécsi úton. 1932-től 1950-ig szalézi, majd 1951-1990-ig állami tulajdonban volt, majd a telek és régi épületek visszaadását követően újra szalézi tulajdonba került.

Először az udvar kitakarítása kezdődött meg 1991-ben, előbb készültek el a gyerekeknek szánt sportpályák, mint az itt dolgozó szerzetesek lakóhelyei.

Később megépült a régi kápolna helyett egy új, (a 90-es évek eleji városrendezési szabályok miatt csak a régi alapterületével azonos alapterületen épülhetett), mellette a kolostorudvar, a szerzetesek lakószárnyával.

Az oratóriumi célokat a mai napig a "romkocsmák" arculatával működtetett volt állami kesztyűüzem és raktárai, valamint egy közéjük újonnan beékelt vizesblokk látja el.

 

Itt nem az elhunyt szaléziak bölcs mondásai lettek márványtáblára írva, mint a torinói és római árkádok alatt, hanem egy acélkereszt emlékeztet a szétszóratás idejére és a gyorsan elhelyezhető, változtatható plakátok, grafittik, zászlók jelenítik meg a szalézi jelképeket, gondolatokat.

 

Az épületek jelentősége relativizálódott, a hely viszont HELY maradt, sok az ezt igénylő fiatal. Az emlékeket misszionáriusok őrzik, az otthonosságot, a lelkületet az ittlakók és a köztük alakuló kapcsolatok biztosítják.

 

Mindeközben, valós igényeknek megfelelve alakulnak a "mobilitás, a digitális kommunikáció" eszközeivel a "kitelepedő oratóriumok", amelyek megintcsak új jelentőséggel ruházzák fel a HELY-eket valamint a személyes kapcsolatok, az ünnepek tereit, az együttműködések jelentőségét (az oratórium, mint egymással jó kapcsolatban működő helyszínek összessége). 

A teljes cikk a http://www.szaleziak.hu/_doc/2016_project.pdf linkről letölthető.